Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)

XII. Egyházszervezet nélkül

most a franciskánusok templomában sajátkezűleg nyújtotta neki — egy szín alatt — az úrvacsorát. Október 6-án, Magyarország e gyásznapján állította ki a pozsonyi kamara az elítélt lelkészek számára az útleveleket ; hogy ezek előmutatása mellett háborítlanul még egyszer hazamehessen mindenki híveihez és a családjához, 30 nap leforgása alatt pedig hagyja el hazáját. A számkivetésre kényszerítettek még fokozottabb mértékben voltak a vendégszerető' pozsonyi evangélikusok figyelmének tárgyai. Özvegy Plankenauerné a legtöbbet ellátta útravalóval és mikor feivirradt október 7-ike, a száműzöttek Isten áldásáért könyörögtek azok számára, a kik a megpróbáltatás keserves napjaiban sem hagyták el őket, hanem könyörületes szívvel voltak hozzájuk, különösen megemlékezve Schrembserné, Eichingerné és Plankenauerné özvegyasszonyokról, végül Schirmer János Györgyről és családjáról, a kik külvárosi lakásukban szintén vendégeikül fogadtak néhány evang. lelkészt. Még ugyanez év december 1-én tanúi voltak a pozsonyiak annak, hogy német lovaskatonák egy trencsénmegyei evang. tót lelkészt kisértek Pozsonyba a tanítóval együtt. A bűne az volt, hogy, miután a Trencsén városától két mértföldnyire fekvő község evang. templomát elf'oglalt'ák, a lelkész híveivel együtt az erdőben tartotta meg az evang. istentiszteletet. Csakhamar elárultatván azonban. Pozsonyba fogságba hurcolták. Hoffkirchner, császári helyőrségi parancsnok azonban már december 4-én e szegény embereket ellátva eleséggel a város kapuja elé vitette azon meghagyással, menjenek, a hová akarnak. 1674 január és február hónapjaiban Sopron, Szentgyörgy, Bazin és Modor városok rekatholizálása következett. Majd március 5-re Szelepcsényi Pozsonyba idézte a királyi, sőt a hódoltsági Magyarország összes evangélikús s református lelkészét és az anabaptistákat. A 730 megidézett közül 336 (284 evangélikus és 52 református) jetent meg.