Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)

XII. Egyházszervezet nélkül

voltak iránta nagy hálával, hanem az izgalom, harag és elkeseredés, melyet az ügyésznél és a biráknál is felidézett beszédével, szolgáltatják a bizonyságát annak, hogy fején találta a szöget, a vád alaptalan, elégtelen és törvénytelen mivoltát bebizonyítva

1) Más körülmények között egy független, elfogulatlan és alkotmányos alapon álló biróság a vádlottakat felmentette volna, sőt egyáltalában törvény elé sem idézhette volna. Az adott körülmények között azonban a vádlottak épp oly kevéssé kerülhették ki elitéltetésüket, mint a pozsonyi polgárok Nagyszombatban. Ezúttal is világos volt a cél : a törvényesség látszatával ártalmatlanokká tenni a lelkészeket, kényszeríteni őket hitük elhagyására, hivatalukról való lemondásra és számkivetésre. Tudták ezt nagyon jól a pozsonyi evang. polgárok. Egyebet azonban, mint önönmagukban sajnálni az elítélteket, nem tehettek minden részvétük és fájdalmuk mellett sem. Sokan közülök, midőn hallottak a lelkészek ellen emelt vádakról, összegyülekeztek a primási palota előtt és várták a dolgok lefolyását. Közben Hoffkirchner, a császári helyőrség parancsnoka, a helytartóság intézkedése következtében feloldatott azon kötelezettsége alól, hogy a vádlott lelkészeket a saját őrizete alatt tartsa. Sokan ezt úgy magyarázták, hogy készakarva adtak alkalmat a vádlottaknak a szökésre. Ezek azonban, ártatlanságuk tudatában el voltak szánva fenékig üríteni a keserűségek poharát és nem is gondoltak a szökésre. Sokkal nagyobb baj volt azonban, hogy éjjeli szállásuk nem lévén — október eleje volt már akkor — az utcákon lettek volna kénytelenek az éjeket eltölteni. Ekkor lett köztudomású Szelepcsényi érsek intézkedése, melynél fogva megvan engedve a lelkészeknek egyes polgári házakba menni szállásra. Nem is kellett több a jámbor hitű Schrembsernének, a jómódú pozsonyi polgárnőnek, ki sok *) Roessler Farkas András védőbeszéde kivonatban Buriusnál, i. m. 25-29. o.