Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)

XII. Egyházszervezet nélkül

érzületet megőrizni és a hitsorsosokkal való érintkezés útján annak teljes megsemmisülését megakadályozni. Ide a benső vallásos meggyőződés rejtekeibe már nem tudott behatolni a hatalom, még azzal sem, hogy 1678. nov. 23. kiadták azon hirhedt rendeletet, mely szerint büntetendő cselekményt követnek el mindazok, akik ketten vagy hárman az utcán beszélgetési folytatnak! Már csak az volt hátra, hogy minden egyes evangelikus polgár mögé áltítsanak egy fegyveres katonát. Nem tekintve az ilyen erőszakos rendszabály eredménytelenségét, újra végtelenségig ismétlődő, de a hatalom birtokosaitól soha meg nem szívlelt fejlődési folyamat játszódott le, mely abban mutatkozott, hogy a törzs ledöntésével a vékony hajszálgyökerek vették át az életfejlesztő működés szerepét mindaddig, mig egy új tavaszi verőfény melege, ha még oly szerény volt is, a felszínre csalhatta a jövő nagy egyházszervezet gyenge hajtását. A magukra maradt, egymással nyilvánosan nem tanácskozó, a hatóságok kemény nyomása alatt szabad mozgásukban korlátolt, sőt akaratukban teljesen megbénult evangelikus polgárok egyénenkint oly erőt fejtettek ki, hogy minden erőszak, minden furfang és a jezsuiták minden ügyeskedése végre is kárba veszett. Ha Szelepcsényi és Kollonich ökölcsapásai alatt szilánkokra rongyolódott is szét a régi városi szervezettel azonos communitas civium evangelicorum: a megvetett és a teremtés műhelyében szertehullott élősejtek megtalálták egymáshoz az utat, hogy a rendőri szemnek észrevétlen módon, lassú közlekedéssel, biztos egyűvétartozással újra élő szervezetként váljanak ki a chaosból, új élettől áthatva és a meglevő körülményekhez alkalmazkodva. így születhetett meg csak azon pozsonyi egyház, mely a régi városi egyháztól teljesen független és a mai, saját egyházi és vagyoni viszonyait önállóan adminisztráló, autonom evang. egyházközségnek csirája. Közvetlenül a régi egyház megsemmisülése után