Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)

XII. Egyházszervezet nélkül

azonban csak némi gyér életjelenség vonja magára figyelmünket, mely mint az egyénekben jelentkező hithûség és szabadságvágy egyelőre félénken vonja meg magát a hatalom szemétől távoleső zugokban, de minden jelenségre figyel, minden kis fordulatra szerencsét próbál és az egyéni lét kockáztatásával tör utat, hogy egy szebb jövőben, szerencsésebb körülmények között ismét hatalmas szervezetté alakuljon. Igaz, hogy Kollonich a templomfoglaláskor rátette kezét a templom minden kincseire, vagyonára, anyakönyveire, a lelkészek könyvtárára, a temetőkre, harangokra, szóval mindenre, a mi a hatalom keze által csak elérhető volt; igaz, a templomok ezután is templomok maradtak, a harangok temetők, anyakönyvek ezután is régi rendeltetésüket teljesítették. Tudjuk, hogy a lefoglalt anyakönyvekbe a plébánia továbbra is bevezette a megkereszteltek és házasulandók névjegyzékét és pedig valószínűleg, mert a felekezet sem 1672-ig, sem azontúl kitüntetve nem volt, csakis az evangélikusokat, mert ugyanazon nevekkel találkozunk az emiitett határidőn innen is, túl is'). Már most, ha az evangelikus polgár csak fájdalmat és keserűséget érzett is, mikor az ő régi templomaiból a katholikus szertartás hangjait hallotta ki az utcára, vagy megkondult a Szegnerharang templombahívó szózata, vagy katholikus ritus szerint temették el halottját a régi evangelikus temetőbe, ez a fájdalom és keserűségérzet sem engedte őt szívvel-lélekkel beleolvadni a katholikus egyház szervezetébe. Kollonich azonban nem a jelen nemzedék számára akarta megvalósítani híres mondását: faciam Hungáriám primum captivam, postea mendicam, denique catholicam (Magyarországot először rabbá, azután koldussá, végre katholikussá teszem); úgy volt meggyőződve, hogy a minden érzelgés nélkül végrehajtott kemény rendszabályok következtében a későbbi *) A pozs. evangelikus egyház legrégibb anyakönyvei, 6 köt. a pozsonyi káptalan könyvtárában.