Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)

XII. Egyházszervezet nélkül

volt, hogy Pozsonyban is. éppen úgy, mint Bécsben és az összes örökös tartományi városokban a protestantismusnak még a csirája is kipusztuljon, de azt egyszerre és rövid idő alatt elérni nem lehetett, különben is ennek nyilt hirdetése még a hatalom részéről sem volt opportunus dolog, olyan intézkedések szinébe volt burkolva minden merénylet a lelkiismereti szabadság ellen, mintha a közrend és biztonság fentartására szolgáló rendszabályokról lett volna szó! Minthogy ezen időben mindennemű ragályos betegség volt elterjedve és mindjárt a Wesselényiféle összeesküvés után Felsőmagyarországon megkezdődtek a kuruc mozgalmak, azon ürügy alatt, hogy betegség a városba be ne hurcoltassák és az ellenséggel való cimborálás meg legyen akadályozva, egy császári rendelet 1674. decemberében megtiltja azt, hogy a pozsonyiak ezentúl is a Bécsben székelő svéd nagykövetség kápolnájában vegyék magukhoz az úrvacsorát. Erre azután Sopronba kezdtek nagyobb számmal zarándokolni a pozsonyiak, a hol az evangélikusoknak a királyi fiscussal kötött szerződése alapján egy polgári házban és Eggenberg hercegnő háza udvarában rendes evang. istentiszteletek tartattak

1), ahol akárhányszor esőben és hózivalarban szorongtak a messze földről Összesereglett hivek. Már 1676. febr. 20-án azonban a teljesen katholikussá lett városi tanács, mely most már a kamara és kancellária útján leérkezett császári parancsot vakon hajtja végre, börtönbüntetéssel fenyegeti azon evang. polgárokat, akik ezentúl Sopronba is mernek menni úrvacsorára vagy istentiszteletre. Igy már most nem maradt egyéb hátra, mint meghajolni a nyilt erőszak előtt és katholizálni, vagy pedig titokban, pro foro interno, az evangelikus hit*) Matthias Müllner, Geschichte des evangelischen Gymnasiums zu Oedenhurg 51. o. Ribiny Memorabilia Tom II. pag. 554, Liebergotts Tagebuch 1677.