Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)

XII. Egyházszervezet nélkül

segítségét más hiányában nagy készséggel felajánlotta. A jezsuiták ezen a téren kipróbált mesterek voltak és különben is Szelepcsényi és Kollonich számítása is az evang. lelkészek elüzetésével azon alapult, ha nincs templom és lelkész, magától szűnik meg az evangelikus egyházszervezettel az evang. hitérzület is. Aki már most mint evang. szülők gyermeke katholikus templomban katholikus lelkész által megkereszteltetett, aki ugyanily szertartás mellett lőn megesketve, azt a jezsuiták már katholikusnak tekintették. A legtöbb esetben annyiból méltán, hogy az erre hivatott tényezők hiányában nem volt, aki az evang. hitérzület magvait a zsengekorú gyermek kedély világában elvesse és fejlődésre indítsa, nem volt, aki az ingadozót támogassa, az elesettet felemelje, így azután nem csodálkozhatunk azon, ha a jezsuiták a térítés körül nagy sikerekkel dicsekedhettek

1). Mindjárt az 1672. esztendőben 161 a katholizáltak száma, köztük egy 86 éves aggastyán; 1673-ban 243, közöttük 21 olyan, ki valaha katholikusból lett evangélikussá, továbbá 4 anabaptista, 3 zsidó és 1 mohamedán; 1674-ben 254, közöttük 16 lelkész és három anabaptista; 1677-ben végül 137 személy tért át Pozsonyban a katholikus vallásra; összesen tehát 1672—1677-ig majdnem 800 személy, ami a protestáns lakosság számán nagy csorbát ütött. Csakis igy vált lehetővé az, hogy a város lakosságának a zöme újra katholikussá lett, mert 1637—1672-ig a városi tanácsban, a külső tanácsban, a városi közgyűlésen, a külvárosok lakosságában mindenütt az evangélikusok domináltak úgy számra nézve, mint vagyonban, politikai befolyásban és társadalmi tekintélyben is. Ezen helyzet egy csapásra megváltozott az 1672 óta foganatosított rendszabályok hatása alatt. Minthogy pedig a végcél az 4) Geduly, Geschichtliche Daten über die Kirchengemeinde Pozsony. Ev. lyceumij kézirattár 581. ktg. 12. sz. és a pozsonyi evangélikusok anyakönyvei 1606—1672-ig.