Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)

XII. Egyházszervezet nélkül

eleget tenni. József trónörökös születésekor — 1678. szeptember 11. — remélték, hogy kegyelem útján szabadulnak meg a nagy tehertől; azonban — bár rablók, betörők, gonosztevők a nagy nap emlékére kegyelemben részesültek, — a pozsonyi polgárok nyomasztó helyzetének enyhítésére senki sem gondolt, pedig ők is ezen a napon adták át a királynak erre vonatkozó kérvényüket Ebersdorf-ban. Végre azonban, midőn bádeni Hermann őrgróf, Ampringen János Gáspárnak a magyarországi kormányzóságban utóda, a magyar kancellária, a pozsonyi kamara hivatalosan és hitelt érdemlőleg kimutatták, hogy a pozsonyi evang. polgárok fizetési képessége teljesen ki van merítve, 1678. október 21-én a pozsonyi magyar kamarához egy császári leirat érkezett, mely azon feltétel alatt engedi el a pénzbírság hátralékos részét, hogy minden császári parancsnak haladéktalanul engedelmeskednek. E feltétlen engedelmesség másra nem vonatkozhatott, mint hogy eszébe se jusson a pozsonyi evangélikusoknak vallási és politikai jogaik gyakorlásának korlátozása miatt panaszt emelni. A kamarától Bürgler Gáspár, Reichard Lőrinc és Pauer Mátyás hozták meg a hirt december 6-án, hogy a pénzbírság teljesen el van engedve. Mikor az evang. istentiszteletnek vége szakadt Pozsonyban és ezzel megszűnt az evang. ritus szerint való keresztelés, esketés és temetkezés is, a lakosság azon része, mely szegénységénél, függő helyzeténél és nem önálló gondolkozása, valamint ingatag érzületénél fogva a biztos jelent többre becsülte, mint a kockázatos és szorongó küzdelmek árán elérendő bizonytalan jövőt, a jezsuiták térítő buzgalmának első és természétes áldozata volt. Formális áttérésről szó sem volt, hanem, a mint megszokták az emberi élet főbb eseményeinél az egyház segítségét igénybe venni: kereszteléseiknél, esketéseiknél és temetkezéseiknél épen úgy, mint 70 esztendővel előbb, azon egyház lelkészeihez fordultak, mely