Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)

XII. Egyházszervezet nélkül

victis" elve szerint mohón élvezték a hatalmi túlsúly végre elért mámorát és megfeledkeztek az emberi sors ingatagságáról, a történelem tanulságairól és a saját erejük gyarlóságáról. E politikai hibák az ellenfél részéről és a bekövetkezett históriai fejlemények képezték az alapot, melyen a lethargikus állapotba merült Protestantismus és nemzeti állam egyideig csak épen életüket tartották fenn, de csakhamar ébrenlétre, erőre és cselekvésre is szert tudtak tenni. Addig azonban sokat kellett még veszteni, sok megpróbáltatást kiállni, sok sanyargatást eltúrni úgy a nemzetnek, mint a magyar protestantismusnak is. E szenvedések színhelye nagyrészben Pozsony volt, ugy hogy a protestáns Pozsony nemcsak a maga megaláztatását szenvedte végig, hanem vérző szívvel tanuja volt az országos protestantismusra mért csapásnak is. A Nagyszombatban oly „szép sikerrel" működött rendkívüli törvényszék áttette cselekvése szinterét Pozsonyba, és a mit eddig csak Pozsonyra alkalmazott, az most az egész királyi Magyarországra hatott ki. Az országos Protestantismus sorsával ezúttal e mű tárgyánál fogva csak anynyiban foglalkozhatunk, a mennyiben annak keretében a pozsonyi ev. egyház fejleményei helyet foglalnak és alkalmunk lesz meggyőződni arról, mennyi szívósságot, eleven erőt képes kifejteni az immár központi szervezetét nélkülöző pozsonyi evangelikus közönség akkor, mikor a hatalom erőszakosságával szemben csakis az igazi vallásos érzületre támaszkodhatik. A Nagyszombatban elitélt pozsonyi evangelikus polgárok feltételes szabadlábra helyezése és a templomok alakszerű birtokbavétele után Kollonich további eljárása oda irányult, hogy a városi hivatalokból az összes protestánsok kizárassanak, hogy a köznép a katholikus egyházszertartásokban való részvéte folytán katholikussá legyen, hogy a más városokba evangelikus egyházszer-