Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)

XII. Egyházszervezet nélkül

victis" elve szerint mohón élvezték a hatalmi túlsúly végre elért mámorát és megfeledkeztek az emberi sors ingatagságáról, a történelem tanulságairól és a saját ere­jük gyarlóságáról. E politikai hibák az ellenfél részéről és a bekövetkezett históriai fejlemények képezték az ala­pot, melyen a lethargikus állapotba merült Protestantismus és nemzeti állam egyideig csak épen életüket tartották fenn, de csakhamar ébrenlétre, erőre és cselekvésre is szert tudtak tenni. Addig azonban sokat kellett még veszteni, sok meg­próbáltatást kiállni, sok sanyargatást eltúrni úgy a nem­zetnek, mint a magyar protestantismusnak is. E szen­vedések színhelye nagyrészben Pozsony volt, ugy hogy a protestáns Pozsony nemcsak a maga megaláztatását szenvedte végig, hanem vérző szívvel tanuja volt az országos protestantismusra mért csapásnak is. A Nagy­szombatban oly „szép sikerrel" működött rendkívüli tör­vényszék áttette cselekvése szinterét Pozsonyba, és a mit eddig csak Pozsonyra alkalmazott, az most az egész királyi Magyarországra hatott ki. Az országos Protestan­tismus sorsával ezúttal e mű tárgyánál fogva csak any­nyiban foglalkozhatunk, a mennyiben annak keretében a pozsonyi ev. egyház fejleményei helyet foglalnak és alkal­munk lesz meggyőződni arról, mennyi szívósságot, eleven erőt képes kifejteni az immár központi szervezetét nélkü­löző pozsonyi evangelikus közönség akkor, mikor a hata­lom erőszakosságával szemben csakis az igazi vallásos érzületre támaszkodhatik. A Nagyszombatban elitélt pozsonyi evangelikus pol­gárok feltételes szabadlábra helyezése és a templomok alakszerű birtokbavétele után Kollonich további eljárása oda irányult, hogy a városi hivatalokból az összes pro­testánsok kizárassanak, hogy a köznép a katholikus egyházszertartásokban való részvéte folytán katholikussá legyen, hogy a más városokba evangelikus egyházszer-

Next

/
Thumbnails
Contents