Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)

XII. Egyházszervezet nélkül

XI. Egyházszervezet nélkül. majdnem egy évtizednyi időköz, mely a pozsonyi evang. templomok és iskolák elvételétől a soproni országgyűlésig lefolyt, nemcsak a pozsonyi egyház, hanem az alkotmányos Magyarország történetében is a legszomorúbb korszakot, a gyászévtizedet alkotja. A pápás hierarchiával szövetkezett római császári absolutismusnak tusájábanaprotestantismussal szövetkezett magyar nemzeti állam ellen a diadal ez idő szerint aránylag csekély áldozatok mellett a hierarchiához és absolutismushoz szegődött. Az volt most már a kérdés, megvan-e a diadalmas félben a kellő bölcseség a harc szülte elkeseredés megszüntetésére, a kedélyek természetes ingerültségének lecsillapitására, a lappangó ellenséges érzület teljes eloszlatására ; megvan-e továbbá a diadalt aratott harcifél oldalán azon erő, mely lassan, de biztosan, megalkuvás nélkül és következetesen magába tudja olvasztani mindazon erőket, a melyeket magára nézve károsoknak vélt és a melyek kiirtására törekedett? Ha meglett volna ezen bölcseség és erő, akkor ma sem magyar protestantismus, sem magyar nemzeti állam hazánkban nem volna többé. A végzetes csapás, melyet a protestantismus és a magyar nemzet 1672-ben szenvedett a győztes fél részéről, épen csak azért nem hozott halált a magyar nemzetre és protestantismusra, mivel ellenfeleiben hiányzott a győzelem kiaknázásában a bölcs mérséklet, továbbá az erő és következetesség, melylyel egy ily óriási feladat együtt járt. Ezek helyett a „vae