Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)

XI. A katasztrófa

ezen hirhedt újrabeszentelés. A rendkívüli törvényszék tagjainak jelenlétében, kiknek testi épségére a sekrestyében és a szószék körül elhelyezett hajdúknak és sorkatonáknak kellett vigyázniok, Kollonich maga lépett a szószékre és kezdett a nagyszámban megjelent templomi közönség előtt a lutheránusok ellen menydörögni. A saját nyugtalan lelkiismerete okozta-e, vagy komolyan félt-e attól, hogy valami történhetik, annyi bizonyos, hogy mindjárt az első bevezető mondatok után Bécsújhely püspöke elsáppadt és csak hosszú szünet után tudott ismét akadozva és megzavarodva néhány mondattal szónoklatának végére jutni

1). A jezsuiták növendékei is teljes számban voltak a templomban. A katonaság pedig épen úgy állott készenlétben, mint július 18-án: a kapuőrség megszállotta a kapukat és csak egyenkint engedte be és ki az embereket, a főközlekedési csomópontokat kirendeltség őrizte, ezeket pedig őrjáratok kötötték össze. Magában a templomban mindössze annyi változás történt, hogy a gróf Nádasdy-féle ezüst oltárt tették a régi helyébe, a volt ezüst keresztelőmedencébe szentelt vizet öntöttek és a templom pilléreire és oszlopaira veres kereszteket alkalmaztak. Ezúttal azonban még az egyházi szertartásokra szükséges holmikat isteni tisztelet után régi helyeikre visszavitték. A templom felnyitását és bezárását a várbeli kulcsárra bízták. Hogy még jobban biztosítva legyen a templom birtoka, új nevet is kellett neki adni, olyant, melyből a foglalók és új boldog birtokosok feltétlen loyalitására lehessen következtetni

2). Igy lett tehát az újonnan szerzett templom a felséges császárné, Margaretha után, szent Margit templomnak elnevezve. Magától érte') Von derjenigen Einweihung, so die Catholiken in der abgenommenen Evangelischen Deutschen Kirche zu Pressburg vorgenommen und vollbracht haben. Extractschreiben aus Pressburg vom 9. September 1672. Reimundus Rimando. I. m. XIII. fej. 196—198. o. 2) Denkzettel der Katholischen Einweihung der Evangelischen Kirche Anno 1672. die 8. mensis Septembris. Lichner Pál: Liebergott's Tagebuch 116. o. 17*