Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)

I. Pozsony a XVI. században

sokkal kisebb a maiénál és a lakosság száma legfeljebb 8 — 10 ezerre tehető. A város déli oldalát még külön sáncok, úgynevezett háborok is védték, de már a halászkapútól délkeletre nem volt szükség ilyen védelemre, mert a Duna elágazásai, a csalitok nem igen csábították az ellenséget, hogy ezen oldal felől intézzen támadást a városra. A mostani Dunautcától a Kórházutca végéig, onnét a búzapiacig és a Grassalkovichtérig és ismét tovább a mostani védcölöpút mentén szintén volt városfal erődített bejárásokkal és vízárokkal. Erre nagy szükség is volt. Mert bár rendszeres ostrommal szemben nem sokáig tarthatta magát, de a polgárság néhány napig okvetlenül tarthatta magát, míg ingó vagyonát a belső városban biztonságba nem hozta. Északnyugatról nézve a várat és a várost, maga a várdomb a város faláig és körülbelül a mai Kisfaludiutcáig kopár és lakatlan. A városfal a szent Márton egyház tornyától a Mihály-kapún át a Lőrinc-kapúig, tehát az északi félkör, a kapuzwingereket nem véve figyelembe, hét szögletbástyatorony nyal volt ellátva; a falakon mindenütt mellvédek és lőrések. A belváros falán belül mint kimagasló épület a Szt. Márton templom tűnik ki, akkoriban kereszttel ellátott stílszerűbb toronynyal, mint a mostani, azután a Klarissák temploma, szintén más toronysisakkal, mint a mai, továbbá a városháza góthikus tornyával, valamint a Szt. Ferencrendű szerzetesek temploma Árpád-korszakbeli tornyával. Ne felejtsük el, hogy a Szent Mihály- és Szent Lőrinc-kapúk melled toronyhoz szintén tartozik egyház és temető is. A kapukkal meg van adva a belső város felosztása a főközlekedési vonalak szerint: a fővonal a Vödric-kapút a Lőrinc-kapuval összekötő Szilágyi Dezső, (Hosszú-utca) és Lőrinckapu-utca, melybe beletorkollik a Mihály-út és ennek folytatása a Ventúr-utca; a városháza körüli térnek szabadnak kellett lennie, itt volt a főpiac és a polgárság