Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)

XI. A katasztrófa

egyszerű iparospolgár; de tudomásunk van a legnagyobb birságról is, melyet Burgstaller Kristófon hajtottak be és ez kitett 25000 forintot. E szerint a protestánsok üldözése nemcsak elvi, meggyőződésbeli okokra volt visszavihető, hanem szépen jövedelmezett a „non olet

a elvénél fogva a királyi kincstárnak is. Egyébiránt, hogy fogalmat szerezzünk az akkori hatalombirtokosok jellembeli feddhetetlensége felől, meg kell említenünk, hogy Leopold császár mindenható minisztere Lobkovitz, XIV. Lajos királytól, az ellenséges hatalom fejétől, rendes évdijat húzott; hogy I. Rákóczi Ferenc a jezsuiták közbenjárása következtében egy dominium átengedésével szabadulhatott csak a hóhérbárd alól. Mint egy századdal előbb Alba herceg a Németalföldön, ugy egyik hűséges tanítványa Kollonich is elmondhatta 1672-ben, hogy Magyarországon minden csendes: a politikai zászlóvivők fejei porba hullottak, a számottevő középnemesség legjobbjai nehéz vasban az osztrák tartományok kazamattáiban, vagy kibujdosva Erdélybe, az itthon maradtak halálos rettegésben életükért, vagyonukért, családjaikért; haza, alkotmány, evang. vallás rongyokra tépve az orgiáit ülő klerikális reakció kezében! Ilyenek voltak Magyarország és Pozsony állapotai, a mikor Kollonich arra is elszánta magát, hogy a protestánsoktól elvett templomokat katholikus ritus szerint újra felszenteltesse. Ezáltal legyen végleg eldöntve azon kérdés, hogy a katholikus ritus szerint felszentelt templom — történt legyen ez bármi körülmények között — elidegenithetlen, isteni jog alapján minden körülmények között a katholikusokat illeti meg. Sietni kellett tehát ezen felszenteléssel, nehogy elmaradása esetén, megváltozott körülmények között a lutheránusoknak eszébe jusson igényt emelni régi templomuk birtokára. Miután szeptember elején néhány misét szolgáltattak a volt német evang. templomban, szeptember 9-én lefolyt