Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)

XI. A katasztrófa

relének megnyugtatása céljából a legerősebb penitenciatartásnak vetette magát alá: ismerjük azonban Müller Fülöp, a jezsuita udvari gyóntató, és az ő útján a jezsuita világszervezet korlátlan befolyását az ingadozó uralkodóra, mely végre is minden önálló lelkiismereti elhatározását a saját érdek szempontjai körébe tudta belevonni

1). A mi Szelepcsényit illeti, akárhányszor könyekre fakadt, mikor teljes meggyőződéséből kifolyólag szerinte is keményen bánt a protestánsokkal

2); Kollonich is számos alkalommal megmutatta, hogy hajlandó segíteni azokon, akik katholikusokká lettek. Azonban két dolgot kell szem előtt tartanunk, amikor az akkori hatalomviselők eljárásának mélyebb okait megfontolásunk tárgyává akarjuk tenni. Egyfelől akkor érte el virágzása teljességét az Isten kegyelméből való uralkodó mindenhatóságáról szóló tan, mely XIV. Lajos személyében nyert megtestesítést, másfelől akkor ért hazánkba a katholikus és protestáns ellentét európai válsága, amely Angol- és Franciaországban csak úgy megkívánta a maga véres áldozatait, mint nálunk is. Stuart Mária tragédiájában ugyanazon erők mü1) Szelepcsényi schildert dem Jesuiten Philipp Müller, Hofbeichtvater die vermeintlichen Umtriebe der Protestanten. 5. Juni 1674. Lichner Pál. I. m. 119. o. 2) Johannes Burius: Micae Ilistoriae Evangelicorum in Hungaria. Ed. Paulus Lichner. 29. lap. A pozsonyi rendkívüli törvényszék elé idézett ev. lelkészekhez így szólt Szelepcsényi: Kedves barátaim! nekem nem telik örömöm a vérengzésben, hanem a béke barátja vagyok ; még a szakácsomat sem szenvedhetem, mert valahányszor hallom, hogy csirkéket öl, sajnálom őket, még a csirke halálát sem vagyok képes nézni. Csakhogy biró vagyok és kénytelen vagyok végrehajtani azt, a mit ő felsége parancsol és a mi a legfőbb törvényszék akarata: azért jól gondoljátok meg dolgaitokat, alkalmazkodjatok, térjetek engedelmességre; amennyiben rajtam múlik, segitségtekre leszek. U. o. A már elitélt evang. lelkészekhez pedig így szólt: Kedves testvéreim! én kénytelen vagyok végrehajtani azt, amit a biróság kimondott: legyetek katholikusok, maradjatok a hazában, én pártotokat fogom, értetek az utolsó ingemet is odaadnám. Én vagyok az érsek: mindnyájunknak javát akarom: tanácskozzatok a távollevőkkel és a napokban gondolkozzatok újra, jól megfontolva, a mit tesztek. Ha nehezetekre esik megtérésteket személyesen adni tudtomra, tehetitek egy második, sőt harmadik személy útján, én megfoglak benneteket hallgatni és támogatlak bennetek.