Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)
XI. A katasztrófa
jajszónkat azon megdöbbentő' csapással szemben, mely tegnap templomaink és iskolánk erőszakos elvételével bennünket ért, a midőn Kollonich gróf kamaraelnök a Pozsonyban elszállásolt katonaság segitségével lelkészeinket fogságra hurcolta, sőt egyet közülök nehéz vasra is veretett. Császár és királyi Felséged bizonyára tudomással bir arról, hogy mi mindenkor dicsőemlékezetű elődei legkegyelmesebben megadott szabadalmaira, hiteles okleveleire és törvényeire hivatkoztunk, úgyszintén csász. és királyi Felséged legkegyelmesebb engedélyére is és nem akartunk előbb eddigelé birtokunkban levő templomaink jogáról lemondani, a mig Felséged hiteles parancsát arra nézve meg nem kaptuk. Minthogy tehát a fenntebbi erőszakos eljárás csász. és királyi Felséged vele született és világszerte ismeretes jóságával, kegyelmességével és irgalmasságával homlokegyenest ellenkezni látszik és mi szánandóan megkínzott szegény pozsonyiak feleségeink és gyermekeink teljes pusztulásával a legkeményebben szorongattatunk : ég felé terjesztve karjainkat, térdre borulva sírunk és kiáltjuk a legnagyobb alázattal : Oh csász. és kir. Felség ! a Krisztus kínszenvedésére könyörgünk, segítsen rajtunk vérig kínzottakon és adja vissza erőszakosan elvett templomainkat és iskolánkat, hogy a hajdani szeretettel, hűséggel és hódolattal kereshessük és találhassuk meg kenyerünket hathatós védelme alatt." Ma, több mint két század után hallva elődeink ezen velőkig ható jaj kiáltását, alig bírjuk felfogni, hogy lehetett emberi érzéssel megáldott király, tanácsos, sőt még hozzá főpap, hivatva a szeretet gyakorlására, hogy ezen mérhetetlen fájdalom ily közvetlenül való megnyilatkozásával szemben rideg, visszautasító tudott lenni. Tudjuk I. Leopold királyról, hogy érzékenyszivű ember volt, egykorú tudósítások kiemelik, hogy Zriny, Nádasdy és Frangepan lefejeztetése előtt napokig imádkozott és lelkiísme-