Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)

I. Pozsony a XVI. században

egy évre a saját kebelükből, a király kifogásolhatja a választást és ezen esetben a polgárok a király akaratjához kénytelenek alkalmazkodni; a városi statutumok eljárását erős korlátok közé szorítják, és tetteit a polgárság közvéleménye ellenőrzi. Minthogy pedig a katonai erő határozottan a várparancsnok kezén van és ő azt a saját belátása szerint és a saját felelősségére használhatja, a polgármester minden kényesebb dologban a várparancsnok, tehát a király akarata szerint kénytelen eljárni. Lesz alkalmunk több izben ezen viszonyt az egyes esetekben is látni. A mi már most magát a várost illeti, a mai állapotból csak nagy nehézséggel következtethetünk a XVI. századi Pozsony külső képére: az új viszonyok, szükségletek, az újkori gazdasági szellem a régi középkori Pozsony helyébe egy modern várost alkottak, mely csak egyes helyeken van átszőve a középkori Pozsony jellemző alkatelemeivel. A belső város és a külvárosok között a középkorban a különbség azáltal volt határozottan kifejezve, hogy a belső város fallal és árokkal volt körülvéve; mig a külső városok többnyire csak fallal, de csak bizonyos mértékben, a szükségnek megfelelőleg. A belső város fala a most is legalább névszerint fennálló négy kapu között húzódott el, (Mihály-, Lőrinc-, Halász-, Vödric-kapu), úgy hogy egy vizárok vette körül. Az árok vizét a Duna egyik ágából kapta, mely ma már be van temetve, a XVI. században azonban a mostani halpiac felöl nyomult a belváros déli várfalával párhuzamosan a mostani sétatéren a halászkapu mellé; ezzel szemben át volt hidalva; a hidtól ismét a fő meder felé kanyarodott délkeleti irányban s miután vele egyesült, közvetlenül Pozsony déli részén egy sziget alakult úgy, hogy ezen sziget déli széle messzebb hatolt bele a nagy Duna ágába, mint a mostani part, sőt minden jel arra mutat, hogy a fődunaág nem a közvetlenül