Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)
X. A pozsonyi evangelikusok küzdelme templomaik és iskolájuk megtartásáért
224 -A- P 0 7-s. evang. küzdelme templomaik és iskolájuk megtartásáért. kezni. Még erősebb rendszabályokhoz kellett tehát folyamodni. Igy keletkezett már most azon szomorújáték eszméje Szelepcsényi és Kollonich agyában, mely minden idők igazságszolgáltatásának szégyenére a császári udvart, a magyar bíróságot, de még a katonai nyers erőt is egy féktelen klerikális hatalmi törekvés vak eszközévé lealacsonyította. Mindenek előtt Pozsonyban Nigrelli az összes kapuőrségeket császári katonasággal látta el, az egyes századok elfoglalták a várfalakon a számukra kijelölt helyekét, a várművek kulcsait a császári főparancsnok vette kezébe, a város sorsának intézése tehát teljesen ki van véve a polgári hatóság kezéből. Ily körülmények között érkezik Pozsonyba azon idézés, melynek erejénél fogva Pozsony város tanácsa, külső tanácsa, egyes megnevezett polgárok és polgárnők május 27-én Nagyszombatban megjelenni tartoznak, hogy helyt álljanak a következő vádakkal szemben: 1) A pozsonyiak templomaikat a királyi tiltakozás ellenére királyi tulajdont képező telken építették. 2) A pozsonyi nép egy része a lázadó Vittnyédy Jánost a császári őrség kezéből erőszakkal kiszabadította. 8) Pozsonyi polgárok és polgárnők Kálmáncsay kanonok és Vattay városi tanácsos királyi kiküldötteket személyében tettleg bántalmazták. Végül 4) Pozsonyi polgárok erőszakkal szabadítottak ki börtöneikből olyanokat, akik lázadás és felségsértés miatt kerültek oda. 1) A pozsonyiak először Szelepcsényi helytartóhoz mentek panaszra, kérve őt, hasson oda, hogy Nagyszombatban megjelenniök ne kényszeríttessenek. Ezt Szelepcsényi kereken megtagadta, ellenben megparancsolta, hogy mindazon okmányokat, melyekkel II. és III. Ferdinand királyok a templomok építése ellen tiltakoztak, szolgáltassák ki neki. Ezen közgyűlésen azt határozták a polgárok, hogy *) A nagyszombati judicium delegatum idéző levele a pozsonyi káptalan másodlatában közölve Reimundus i. m. Függelék Lit. L. pag. 164.
