Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)
X. A pozsonyi evangelikusok küzdelme templomaik és iskolájuk megtartásáért
ő felségéhez intéznek szó- és Írásbeli kérelmet, melynél fogva kegyelemből engedje el a rendkívüli biróság előtti megjelenést. E kérelem elintézése céljából már május 16án indul útnak egy 16 tagú küldöttség, mely néhány nap múlva Laxenburgban nagynehezen nyerhet csak audienciát a királynál, de azon szomorú eredménynyel, hogy az ügy Szelepcsényi helytartó kezében lévén, ahhoz forduljanak. Közben azonban Spindler tanácsos tudtára adja a pozsonyiaknak, hogy aki közülök elmegy a helytartóhoz és ott kijelenti, hogy belegyezik az evang. templomok és iskola átadásába, az fel van mentve a nagyszombati biróság előtt való megjelenés kötelezettsége alól. Ezzel a nagyszombati birósági komédia végső és tulajdonképeni célja világossá lőn. Tudták azt úgyis jól a pozsonyi evangélikusok, csakhogy ők nem gondolták azt, hogy a hatalom a végső következtetéseket is le fogja vonni jelenlegi, reánézve kedvező helyzetéből. Azon rendkívüli törvényszék, mely elé Nagyszombatba a pozsonyiakat most idézték, azon különleges célnak köszönhette létét, hogy legyen eszköz, a mivel a pozsonyiakat templomaik önkéntes átadására kényszerítsék. Szelepcsényi és a mestert csakhamar felülmúló tanítvány Kollonich ebben a tekintetben csak nem régen látták maguk előtt példaként a Zrinyt, Nádasdyt halálra ítélő legfőbb császári delegált bíróságot. Ezt követték a magát biztonságban érző hatalom ugyanazon szemérmetlenségével és az álszenteskedő hipokrisis ugyanazon gyáva rabulisztikájával. Mint királyi helytartó Szelepcsényi maga az elnöke a bíróságnak, ő állítja össze tagjait, az ő intésére igazodik a bírák lelkiismerete. Ez a biróság természetesen maga szabta meg azon formákat, melyek között a védelem mozoghatott, gondosan ügyelve arra, hogy a törvényesség látszata meg legyen óva; ügyvédet vallani szabad volt. Borsiczky pozsonyi kanonok kiadta a szokásos A Pozsonyi Evang. Egyház Története jFj