Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)

X. A pozsonyi evangelikusok küzdelme templomaik és iskolájuk megtartásáért

Már jóval a válság előtt mindennemű hirek keringtek a városban; a katholikus és evangelikus polgárság egyetértése megszűnt, egymás iránt bizalmatlanság, gyanúsítás, gúny és bosszúindulat kapott lábra; a katholikus polgárok irigykedtek az evangélikusokra, hogy sikerült két templomot minden akadály ellenére a város közepén felépíteni, holott a katholikus templomok a város szélére és eldugott helyekre szorultak; híre járt, hogy a jezsuita atyák, kiknek nem volt saját templomuk és ideiglenesen a dómban végeznek istentiszteletet, már a német evang. templomot a maguk számára szemelték ki; hire járt, hogy a kath. klérus el van telve irigységgel az evangelikus papok iránt, mert ezek oly szigorú egyházi rendet tudnak híveik között fenntartani és az evangelikus papok titkos összejöveteleken a polgársággal együtt összeesküvést szőnek a király ellen. Mindezen híreszteléseknek az volt a célja, hogy a katholikus polgárságot az evangélikusok elleni eljárásban az utóbbiak ellen állandó izgalomban tartsák. Eleintén nem is adtak az evangélikusok mindezen mendemondákra semmit, komoly veszedelemtől azon tudatban, hogy semminemű erőszakos eljárásra okot nem szolgáltattak, nem is tartottak. Csak akkor ébredtek a veszély tudatára, mikor Szelepcsényi február 1. Bürgler Gáspár városi árvagyámot fogságba vetette

1). Bürgler latinul, magyarul, németül és tótul kitűnően szónokolt, jogban jártas, szókimondó és bátor férfiú volt s igy elfogatásával a polgárságnak nem volt vezére: Szegner András meghalt, a későbben vezérszerepre jutott Reszler Farkas és Burgstaller Kristóf még fiatal emberek, a nemrég az evang. község felügyelőjévé választott Auer János Ferdinand pedig buzgó és derék ember volt ugyan, de a vezető tulajdonságaival nem rendelkezett. Szelepcsényi első felszólítására, hogy a városi ható') Reimundus Rimando. I. m. 25 Liebergott's Tagebuch 44.