Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)
X. A pozsonyi evangelikusok küzdelme templomaik és iskolájuk megtartásáért
ság a polgármester és városbíró Bán Endre és Ott Ferdinand a templomkulcsokat szolgáltassák ki, ezek azt felelték, hogy a kulcsokkal nem rendelkeznek, aminthogy tényleg akkor már az evang. polgárok magukhoz vették a kulcsokat és szigorúan őrizték azokat. Még kevesebb sikerrel járt azon kísérlet, melyet a prímás Titius Dávid és Reiser Antal lelkészek megidézésével tett. Az említett lelkészek megjelentek ugyan a primási rezidenciában, és Szelepcsényi egyiküket testvérnek, másikát fiának szóli totta, de a kulcsok hollétéről nem szerezhetett biztos értesítést. Február 3. az egész polgárságot közgyűlésre hívták a városházára, mely alkalommal mint Szelepcsény helytartó megbízottai jelen voltak: Gubasótzy váci püspök, Kálmáncsai és Szomolányi kanonokok, Kerekes mosonyi alispán, Bárson János királyi személynök, Mayláth királyi ügyész és még más urak kíséretükkel együtt. A közgyűlésen latinul, magyarul és németül olvasták fel II. Ferdinand királynak 1636-ban megjelent tiltó parancsát az evang. templom épitése tárgyában, úgy azonban, mintha ez most megjelent királyi parancs lett volna. A felolvasás után megkérdezték a közgyűlést, akar-e ezen királyi parancsnak engedelmeskedni, mire a katholikus polgárok mind hangos igennel válaszoltak, az evangélikusok pedig hallgattak. Következtek már most a fenyegetések és rábeszélések ; de midőn kitűnt, hogy a felolvasott parancs nem a mostani királytól származik, az evangelikus polgárok hangosan halasztást követeltek. Ugyanezt tették a tanács evangelikus tagjai is, dacára annak, hogy a főtéren császári katonaság állott teljes harci készenlétben, sőt egyes polgárok dacosan állottak a templom ajtai elé, mutatva, hogy készek azokat életükkel is megvédeni. Ugyanezen jelenetek ismétlődtek délután is. A polgárság egy bizalmi embere, Vittnyédy János, a híres alországbiró Vittnyédy István fia, megkérdezte a közgyűlést, óhajt-e mindenben ő felségéhez hű és enge-