Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)

X. A pozsonyi evangelikusok küzdelme templomaik és iskolájuk megtartásáért

külső körülmények kedvező alakulásával minden előnyt a legerélyesebben felhasznált. Ezen a Habsburgok absolutistikus és klerikális törekvéseinek kedvező külső körülmény volt a hatalmas, protestáns és magyar nemzeti célokat követő Erdélynek hirtelen és váratlan bukása II. Rákóczy György erdélyi fejedelem szerencsétlen kimenetelű lengyel hadjárata következtében. A török elfoglalja Nagyváradot, kifosztja Erdélyt, és a fejedelemválasztásra gyakorolt nyomás következtében a gyenge Apafi fejedelmet megfosztja mindazon eszközöktől, melyek oly nagy szerepet játszottak Bethlen és a két Rákóczy György korában. Erdély gyengülésével a linzi békének sincsenek már garanciái. A királyi Magyarországon semmi sem állta többé útját az ellenreformációnak, mint a középnemesség, szabad királyi városok és a pórok. Az utóbbiakkal könnyen el lehetett bánni, mert a főurak többnyire katholikusokká lévén, az »absque praeiudicio dominorum terrestrium« féle elv a gyakorlatban most ugyanazon értelmet nyerte, mint annak idején épen a protestánsok által is felhasznált azon elv: »Cuius regio, eius religio«. A jezsuiták és clerus pórázán induló főurak tehát akadálytalanul hozzáláthattak a rekatholizáláshoz. Csak maga Nádasdy Ferenc országbiró 100000-nél több jobbágyát kényszerítette a katholikus vallásra. Követték példáját az Esterházyak, a Pálfiak, Forgáchok és Keglevichek. Ez időben lesznek katholikusokká a Kollonichok, legalább az egyik ágon, továbbá az Ulésházyak és a Rákóczyak is. Csak a Zrínyiek, Batthyanyi és a Wesselényi családok mutatnak fel kisebb tevékenységet ezen irányban. Magától értetődő körülmény, hogy a katholikus főpapok, mint földesurak és patronusok jobbágyaik erőszakos térítésében jó példával járnak elől. A helyzet nyilvánvalóvá lesz az 1662-iki pozsonyi országgyűlésen

1), Fabó András. Az 1662. országgyűlés története, 8. és kk. 1.