Mesterházy Sándor: A Somogyi Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyházmegye története. Nagykanizsa 1932.

I. Előzmények

7 A következő évszázadokban aztán Zala- és Somogyvármegyékben is hatalmas lendületet vett a keresztyén vallás elterjedése és megerősödése. Nagy számban létesülnek plébániák, monostorok, apátságok. De idők múltán nagy baj érte az egész egyházat. Bár Jézus tanítványait apostoli útjukra, egyházának építése végett, ezzel a parancsolattal bocsátotta el „Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek", az emberek megfeledkeztek erről. Elhanyagolták a Szentírásnak olvasását, mellőzték az Isten igéjének hirdetését, sőt a Krisztus igaz tudományát emberi tanokkal keverték, meghamisították. Ennek következtében szükségessé vált a becsúszott tévtanoknak kiküszöbölése, az egyháznak az evangelium szerinti megjavítása, reformálása. Ezt munkálta a hitjavítás, a reformáció. Már a francia Vald Péter, az angol Wikliff János, a cseh Husz János és az olasz Savonarola arra törekedtek, hogy az egyháznak egyik-másik tévtana kiküszöböltessék, a bűnök eltávolíttassanak és a hívek élete jobbá legyen. Aztán elküldötte az Úr az egyháznak főben és tagokban való megjavítására dr. Luther Mártont, a wittenbergi egyetem tanárát, aki azzal kezdte szent munkáját, hogy 1517. október 31-én, a bűnbocsátó levelek ellen, a wittembergi vártemplom ajtajára 95 tételt szegezett ki és aztán más, az egyházba becsúszott visszaéléseket megszüntetni igyekezett. Nem akart ő az egyházból kiválni, de az egyháznak a Szentírás útmutatása szerinti megjavítását kívánta. Mikor azonban a római pápa őt és társait kiátkozta, akkor kilépett a róm. kath. egyházból. Ekkor, — Isten akaratából, — létrejött az evangéliumi keresztyén egyház, melyben azok tömörültek, kik egyedül a Krisztus evangéliumát tartották a keresztyén hit és vallásos élet kútfejének és irányadójának. Az éhség és szomjúság az igazság, az Isten beszédének igazsága