Mesterházy Sándor: A Somogyi Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyházmegye története. Nagykanizsa 1932.

I. Előzmények

láthatók. Ez a keltalelet is tanúsítja, hogy itt a dunántúli vidéken kelták is laktak és pedig több száz éven keresztül. A keltákat a rómaiak győzték le. Akkor ezek lettek itt az uralkodó nép. A római légiók gyorsan hozzáláttak a táborhelyek és az ezeket összekötő utak építéséhez. Meghonosították a szőlőtenyésztést és terjesztették a műveltséget. Nagyobb városaink: Keszthely, Szombathely, Sopron, Győr, Veszprém stb. itt az akkori Pannoniában római táborhelyek voltak. A római katonák által épített utaknak sok helyen megmaradt részét, egyik-másik vidéken, népünk még ma is „római útnak

1

1 nevezi. De a római uralom is megdűlt, összeomlott. És más népek jöttek e vidékre. Egymásután laktak itt: jazigok, hunok, gótok, avarok, szlávok, germánok stb. Magyar őseink a 896-ik év táján vették birtokukba hazánknak ezt a részét, melyen nagyobb ellenállásra már nem találtak. Zala- és Somogyvármegyék területén helyezkedett el Eőrs (Eurs) vezér és törzse, meg Bulcsu vezér és nemzetsége. Eőrs emlékét őrzik Kővágóőrs, Kisőrs, Alsóőrs, Felsőőrs falvak. Bulcsu vezérét pedig Bulcsó, vagy Bölcső, mely most Barcs mellett egy kis major „Belcsa" néven. I. István királyunk (Szent István) népének jól felfogott érdekéből a keresztyén vallást hamar elfogadtatá alattvalóival, a magyar néppel. Ezen az országszélen ugyan ellenállásra talált a régi vallást és nemzetsége függetlenségét féltő Koppány (Kupa) somogyi vezér részéről, aki Somogyváron lakott és aki állítólag az özvegy fejedelemasszony kezére és a trónra is vágyott, de a nagy harcban István király lett a győztes. Koppány vezér az ütközetben elesett és István király a somogyi népet a keresztyén vallás elfogadására bírta és arra kötelezte, hogy a tizedet minden terményéből beszolgáltassa a pannonhalmi monostornak, azzal, hogy akinek 10 gyermeke születik, az a tizedik gyermeket is a nevezett monostornak adja.