Mesterházy Sándor: A Somogyi Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyházmegye története. Nagykanizsa 1932.

I. Előzmények

I. Előzmények. Itt Somogy és Zala vármegyék földjén, hol a somogyi ág. hitv. evang. egyházmegye gyülekezetei vannak, régen — sokszor gyors egymásutánban — különféle népek laktak. Azok a kőfejszék, kőbalták, hamvvedrek, urnák, bronzlándzsák stb., melyek a kő-, illetve bronzkorszakból származnak és e vidéken több helyen napfényre kerültek, visszavezetnek minket hazánk történetelőtti, praehistorikus korába, melyből semmi írott emlék nem maradt ránk és némi halavány képét mutatják annak, miként élt itt az ősember. Meghatva állunk meg az urnasírok előtt, melyekbe az édesanya játékedényeket, agyagállatokat és gyöngyszemeket helyezett a korán elhunyt kis gyermek kihűlt tetemei mellé. A hitért lángoló lelkünk rokonszenvvel nézi azokat a megkövesedett növényi ételmaradékokat, melyeket a gyászolók helyeztek — a túlvilági életre — a halott mellé, mert annak a bizonyságát látjuk ebben, miszerint az ősembernek szivében is élt némi sejtelem a másvilágról. A földnek mélyéből előkerült bálványszobrok meg emlékeztetnek minket az ősembernek a teremtő Isten utáni vágyakozására. Vármegyénk több városának és községének határában talált ősi leletek között különösen nevezetes a gyékényes—budapesti vasútvonalon, Dombóvár közelében, Nagyberki község határában levő Szalacska-hegyen talált kelta-lelet, mely a keltáknak Szalacskán volt pénzverő- és öntő műhelyének maradványait tárta fel, mintegy 400 darabból álló teljes felszereléssel, kalapácsok, ülők, prések, pénzekkel, melyek a sümegi Darnay-muzeumba kerültek és ott