Mesterházy Sándor: A Somogyi Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyházmegye története. Nagykanizsa 1932.

Előszó

tokát olvasgatva, kitartással kutatgattam és egyházmegyém múltján elmerengtem, fény áradt lelkem elé. Szinte visszavarázsolódtak és élénk színekben állottak elém egyházmegyém gyülekezetei, nemcsak Somogy vármegyében, de Zala vármegye területén is, ott a nagy Muraközben is, sőt Horvát-Szlavonország földjén is, több olyan helyen is, hol ma evangélikus gyülekezet nincsen. Megelevenültek lelki szemeim előtt egyházam nagy alakjai, apostoli buzgóságu lelkészek, bátor szivü felügyelők, hűségesen munkálkodó tanítók és törhetetlen ragaszkodásu hívek s hallottam ajkaikról, verőfényben és sötét éjben felém harsogni Lutherünk diadalmi énekét: „Erős vár a mi Istenünk". íme, itt van, bár az első időkben, a mult ködfátyola által borítva, egyházmegyénknek eddig megfutott pályája, története. Ez is a Krisztus evangéliumához való szilárd ragaszkodásra buzdít. Én úgy érzem, hogy jó volt ráhajolnom régi írások elsárgult lapjaira és leolvasni azokról, amelyek a mi tanulságunkra megírattattak. Sohasem éreztem a kutatás terhét, hanem csak örömét és most hálát adok Istennek azért, hogy nekem egészséget és erőt adott e kis könyvem megírásához. Köszönetet mondok kartársaimnak és mindenkinek, akik adatok szolgáltatásával, vagy másképpen segítséget nyújtottak nekem. Dunántúli evang. egyházkerületünknek, a reformáció négyszázados emlékünnepe alkalmával Sopronban, 1917. szeptember 26-án tartott jubiláris közgyűlése e pályázati munkámat pályadíjjal tüntette ki, de nekem az lesz igazi jutalmam, hogyha a Szíves Olvasó hite e mű olvasása folytán magasabb lángra lobban, szíve megtelik evang. egyháza iránti boldogító szeretettel és tántorgás nélkül igyekszik haladni a Krisztus nyomdokán.