Mesterházy Sándor: A Somogyi Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyházmegye története. Nagykanizsa 1932.

IV. Az egyházmegyének első szervezése

zz jelent a „ türelmi rendelet", mely egy csapással véget vetett itt is, meg máshol is, mindenütt mindennemű további zaklatásnak, üldözésnek. IV. Az egyházmegyének első szervezése. Természetes volt, hogy a róm. kath. egyházból kivált hívek és gyülekezetek már az első időkben szervezkedtek; evangélikus egyházközségeket és esperességeket, seniorátusokat alkottak. A szervezkedés azokban a zavaros, hitvitás, háborús és üldözéses időkben nem volt ugyan könnyű dolog, de hitőseink mégis megcsinálták azt, hogy annál inkább védekezhessenek a támadások ellen és egymást erősítve, egyetértéssel, egyöntetűen haladhassanak céljuk felé. Hogy mikor csoportosultak a somogyvármegyei ág. hitv. ev. egyházközségek először egyházmegyébe, azt oklevelek hiányában pontosan megállapítanom nem sikerült; de valószínűnek tartom, hogy az első szervezkedés az 1600-ik év körül történt meg és már akkor választottak esperest, illetve a nagy terület sok egyházközségére való tekintetből, espereseket. Azt azonban már bizonyosan tudjuk, hogy az 1624-ik évben Ládonyi Ferenc légrádi lelkész, mint esperes működött itt. Azt is tudjuk, hogy 1646-ban Schemtei Benedek, szintén légrádi lelkész töltötte be az esperesi tisztséget. Majd 1661-ben Deselvics István ugyancsak légrádi lelkész kormányozta, mint esperes, a somogyi egyházmegyét. Ő előzőleg 1641-ben Murányban, 1646-ban Szentgróton és 1660-ban Nemeskéren volt lelkész. Az ő esperességéhez tartoztak a somogyi és zalai maradék-gyülekezetek: Légrád, Surd, Zákány, Szentkirály (Porrogszentkirály), Udvarhely (Somogyudvarhely), Berény (Iharosberény), Tarany, Ötvös, Gerse (Gelse), Hahót, Söjtör, Nemesapáti, Pacza (Pacsa), Eszterény, Becze, az utóbbi 7 gyülekezet Zalavármegyében. Deselvics István olyan kiváló pap volt, hogy 1665-ben, mikor