Mesterházy Sándor: A Somogyi Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyházmegye története. Nagykanizsa 1932.

IV. Az egyházmegyének első szervezése

a büki zsinaton a dunántúliak püspököt választottak, a püspöki tisztségre is jelölték. Maga Fekete István is, kit akkor püspöknek választottak, Deselvicsre adta szavazatát. Az 1673—1742-ig terjedő gyászos időben nem volt a dunántúli egyházkerületnek püspöke. Az esperességek száma leapadt kettőre, t. i. a győrire és a kemenesaljaira. Ez utóbbi egyházmegyéhez csatlakoztak a somogyi egyházközségek. Majd mikor 1720 körül Szeniczei Bárány György sárszentlőrinczi lelkész a tolna—baranyai egyházmegyét megszervezi, akkor a mi vármegyénk északkeleti részén levő ev. gyülekezeteink Tab, Köttse, Bábony oda csatlakoznak. Ellenben a nyugati részen levők, melyeket folyton csapdos az üldözés vihara, a kemenesaljai egyházmegye espereseinek gondozása alatt maradnak. Fábri Gergely püspöknek 1750-ben készített gyülekezeti névjegyzékéből azt látjuk, hogy Somogyvármeben az alábbi gyülekezeteink voltak: „Sard. Filiál: Pátró. Hung. V. D. Min. Suhajda. Dom. terr. Spect. D. Georg. Nitzky: Nobiles. Iharos-Berény. Hung. V. D. Min. Tóth. Dom. terr. Inkei. Circa has gemunt deplorandi Vandali A. C. Vése. Hung. Lud. Mag, Paxi. Dom. terr. Vésey. Tabb. Slavon. et Hung. V. D. Min. Vörös. Dom. terr. Nobiles. Gyikenes et Szob. Remotissimae infra Légrád." Vannak okirataink, jegyzőkönyvek, adománylevelek, melyek világosan mutatják, hogy a kemenesaljai egyházmegye esperesei abban az időben ide le-lejöttek és egyikmásik egyházközség ügyeit elintézni segítették. így tudjuk, hogy Miskey Ádám kemenesaljai esperes 1749. jun. 5-én kelt levelében, melyet a surdi gyülekezethez írt, tanító alkalmazása tekintetében rendelkezik, jó tanácsok adása mellett, ajánl is nekik egy tanítót. Későbben, 1759-ben és 1766-ban Perlaky Gábor kemenesaljai esperes látogatja meg a nemespátrói egyházközséget és akkor iskola- és templomfundusok ajándékozása tárgyában történt eljárásoknál látjuk őt buzgólkodni.