A lőcsei evangelikus egyházközség története : A reformatio 400 éves fordulója alkalmából kiad. az egyházközség. Lőcse 1917.

BEVEZETÉS

6 Mielőtt azonban egyházunk szoros történetére rátérnénk, hálával akarunk leborulni a Mindenható előtt, hogy mi ennek a megtisztított vallásnak, ennek az üldözött hitnek vagyunk a követői és hogy szabad hazában szabadon ünnepelhetjük meg a reformatio 400 éves emlékét. Hogy a reformatio jelentőségét és elterjedését Magyarországon megértük, meg kell először röviden ismerkednünk a reformatio előtti időszak egyházi és politikai állapotaival. Ezen időszakra esik a pápák hatalmának rendkívüli emelkedése. Nem elégedtek meg többé azzal, hogy csak az egyház fejei legyenek, hanem a világi ügyekben is ők rendelkeztek. Hatalmukat Európa legtöbb és majd minden uralkodójával éreztették. Hosszura nyúlna, ha az amugyis ismeretes villongásokat és a nemzet és királya közti viszályokat, melyeket mindig ügyesen tudtak céljaikra kihasználni, elősorolni akarnók. A főpapok, akik az állami ügyek intézésében nagy befolyást gyakoroltak, hatalmukat igen gyakran önző céljaikra használták fel. A gazdagság maga után vonta a romlottságot. Egyházi hivatalukkal, hiveik lelki javával nem sokat törődtek, inkább fényben, pompában és világi kedvtöltések közt éltek. A lelki gondozás leginkább a szerzetesekre volt bizva, kik az országot elárasztották. Ok végezték a csekély számú iskolákban a tanítást is, mely a Szentek, különösen a Máriatisztelet és a bőjtölés szükséges voltának hirdetésében merült ki. A nép igy kellő tanítás és Isten igéjének hallgatása nélkül növekedvén fel, természetes, hogy erkölcsileg sülyedt volt. Szemkápráztató fényes templomokban, üres külsőségekben, hiába való böjtölésekben és az úgynevezett olvasók gépies lemorzsolásában vélte helyesen imádni Istenét. A legigazibb belső áldozat, az imádság és igehirdetés helyébe idegen nyelvű miseáldozatot hallgatott a római katholikns egyház népe. A pápát Krisztus földi helytartójának tekintették, közbenjárónak Isten és emberek között, a papokat pedig az üdvösség közvetítőinek. De a szentírásról, Krisztusnak érdeméről, a hit által való megigaznlásról, a keresz tény vallás e főigazságairól a nép semmit nem tudott. És igy nemcsak Luther és Zwingli hazájában, hanem a mi magyar hazánkban is mélyebben gondolkozó lelkek régóta érezték már, hogy amit a katholikus egyház hit és erkölcs dolgában hirdet és példájával terjeszt, nem elégíti ki többé a hivő lelkek szükségét, sőt babonára, tudatlanságra és bűnös könnyelműségre