A lőcsei evangelikus egyházközség története : A reformatio 400 éves fordulója alkalmából kiad. az egyházközség. Lőcse 1917.

BEVEZETÉS

7 vezet. Midőn pedig- egész odáig hanyatlott a római egyház, hogy jó pénzért bárkinek, tehát még a megrögzött gonosztevőnek is, bűnbocsánatot adott s az Isten üdvözítő kegyelmét úgyszólván piaci árucikké alacsonyította le, akkor már nem maradhatott többé nyugodt sem Luther, sem Zwingli, sem a többi reformátor, sőt megmozdult Európ&szerte minden nemesebben érző kebel, megmozdult maga a nép is és egy szív vei-szájjal vallották: hogy csak a hit és az abból származó jó cselekedet az, ami üdvözít; hogy el kell törölni az egyházból mindazt, amit abba a szentírás tanítása ellenére századokon keresztül becsúsztattak. Minél nagyobb volt a lelki sötétség s minél nagyobb volt az egyház romlottsága, annál inkább vágyódtak egyes jobb lelkek a szellemi világosság és az egyház javítása után. És ha a reformatio előfutárainak, Wald Péternek (Franciaországban), Husz Jánosnak (Csehországban) nem is sikerült a reformatio nagy müvét végrehajtani, de mindenkor ébren tartották a magyar nemzetben is annak tudatát, hogy az egyháznak javításra, régi tisztaságába való visszavitelre van szüksége. Az isteni kéz, amely kihozá Luthert a zárda falai közül, hogy a sötétségben világot gyújtson, az teremtett hazánkban is hitbuzgó férfiakat, kik hol nyíltan, hol titokban hirdették és terjesztették szóval és tollal az Ur Jézus tiszta tudományát; az teremtett a protestáns egyháznak súlyos harcaiban egy Bocskayt, Bethlent, Rákóczyt. hogy éles fegyverrel vívják a lelkiismereti szabadság kemény tusáját. Tudjuk, hogy a reformatio nagy müve hazánkban sem történhetett anélkül, hogy szemet ne szúrjon a római egyház főpapjainak s hogy ne teljesedjék újból, amit az Ur mondott: „Gyűlölségesek lesztek mindenek előtt az én nevemért". A hatalmát féltő római katholikus főpapság minden tőle telhetőt elkövet vala a reformationak, ezen általa úgynevezett „eretnekségnek" teljes elnyomására. S maga az országgyűlés is már 15^3-ban és másodszor 1525-ben azon felette szigorú törvényt hozza, hogy: „a Lutheránusok, azaz a reformatio hivei az országból kiirtassanak és bárhol találtatnak, szabadon megfogassanak és megégettessenek". De azok a máglyák, melyek az országban itt-ott felgyúltak, inkább csak élesztették, de el nem fojtották protestáns őseink hitbuzgó tüzét, S folyt a reformatio munkája tovább, előbb a szivekben, majd a külső és látható egyházban is. A bátor reformátorok lelkes prédikálására mind több-több gyülekezet mondott