A lőcsei evangelikus egyházközség története : A reformatio 400 éves fordulója alkalmából kiad. az egyházközség. Lőcse 1917.

ISKOLAÜGY

126 része nem vette igénybe, mert nem volt elég bizalma az intézethez. Hivatalosan nem nevezték ugyan felekezetinek, de azért az egésznek mégis meglehetősen evangelikus szelleme volt. Evangélikus felekezetiek voltak az intézők, evangelikus iskolában tanítottak. Tehát 1882-ben megszűnt. A beszüntetésnek főoka azonban kétségkivül az volt, hogy Lőcse városa vezető tényezőinek sikerült kieszközölni, hogy a közoktatási minisztérium helyben egy elsőrendű hat osztályú állami felsőbb leányiskolát állított fel, amely 1882. évi szeptember 12-én megnyílt, Népiskolánkban német volt a tanitási nyelv, a magyar tanítása csak irás, olvasás és fordításból állott. Az alkotmányos korszak beálltával fokozatosan érvényesül a magyar és lesz a tanítási nyelv magyar, német, majd tisztán magyar. Az alsó osztályokban a beszéd- és értelemgyakorlatok magyarul és németül, a felső osztályokban a történelem, természetrajz, majd a földrajz is magyarul taníttatik, a többi még németül. Végre az esperességnek 214/1905. sz. felhívására iskolaszékünk kimondotta, hogy elemi iskolánk oktató nyelve az 1905 — 6. évtől kezdve „végérvényesen" tisztán magyar legyen. Elemi iskolánknak régi és egyik legnagyobb baja az volt, hogy nem volt egy épületben, hanem egyes osztályai bérelt helyiségekben voltak elhelyezve és azok is rövid időközökben más és más utcákban és házakban. így a paplakban, a takarékpénztári épületben, Dörner-, Hendl-, Schmiedt-, Sztupkay-féle stb. házakban. Tornát sem taníthattak rendszeresen alkalmas helyiség hiányában, csak nyáron, amikor 1884-ben a temető melletti kertet a legszükségesebb szerekkel látták el, bár e kert gyümölcs-, virág- és zöldségtermelés tanitási céljaira is szolgált. Télen az 1875—76. évben a megyei nagyteremben tartották meg a tornatanitást, különben pedig pótolták azt az óraközi, többnyire a padokban végzett kargyakorlatokkal. Természetes, hogy mindezen intézkedések csak gyengén pótolhatták a rendszeres tornataniíást. Bármennyire igyekezett is egyházunk az iskolaépület fontos kérdését megoldani, hogy iskolaügye is régi hírnevéhez méltó helyet foglaljon el, — mint azt Dianiska András nagy lelkészünk idézte: ..Damit die altehrwürdige Stätte auch fernerhin eine Stadt auf dem Berge bleibe, deren Licht auch andern leuchte" — anyagi ereje azt meg nem engedte. Végre hosszas tárgyalások után az egyház közgyűlése 18»7. évi julius 10-én megszavazta Kovács Győző örököseitől a Kör-téren fekvő ház megvételét