A lőcsei evangelikus egyházközség története : A reformatio 400 éves fordulója alkalmából kiad. az egyházközség. Lőcse 1917.

ISKOLAÜGY

117 Liedemann rectorsága alatt fél évi osztályozási táblázatok jelentek meg a tanulók előmeneteléről. A tanulók rendes bizonyítványt kaptak haladásuk és erkölcsi magaviseletükről, amelyen koruk, születési évük és helyük stb. fel volt jegyezve. Ezeknek nyomtatott mintái még megvoltak 1887-ben. Az egyházközség továbbra is fentartotta az alumneumot pénz-, gabona- és élelmiszenekben önként felajánlett adományaival. Az eltartási dij évenkint 18 frt volt, a résztvevők fele fel volt mentve a lizetés alól. Egy-egy alumnista ellátása évenkint 22 frt 25 dénárba került. 1796-ban 45 tanuló volt az alumneumban; a teendőket egy azzal megbízott községi tag látta el. Magát a tyceumot évenkint átlag 200 tanulónál több látogatta. A legnagyobb számot az 1829—30-iki tanévben érte el, amikor 356 és az 1840—41-iki tanévben mikor 373 tanulója volt. Az 1811. évben kihirdetett devalvatio folytán a község igen nagy veszteséget szenvedett, ugy, hogy mig 1810-ben vagyona állítólag 60.000 magyar forint volt, 1813-ban 34,000-re becsülték. Ennek következtében a tanítók fizetése is leapadt és a község minden lehetőt megtett, hogy pénz és élelmiszerek gyűjtése által a tanítóknak drágasági pótlékot adhasson. Igv is folyton folyamodnak fizetésemelésért, ami ritkán és csak kis mértékben valósult meg. Magánoktatás által kellett tehát jövedelmüket gyarapitaniok és emellett igen örvendetes jelenség, hogy a legtöbben mégis saját házaikban laktak. Az iskola krónikájának egyik feljegyzésre méltó eseménye, hogy a nádor-főherceg 1806. évi augusztus havában magas látogatására méltatta az intézetet, megnézve a tantermeket és muzeumot és legmagasabb megelégedésének adott kifejezést, A harmincas és negyvenes években a tanrendszer nem változott és habár korszerű újítások szükségesek lettek volna, megmaradtak a '-vsei iyceumban is a régi hagyományok mellett. Ily körülmények közt 1836-ban az eperjesi kerületi gyűlés tárgyalta ugyan az iskolák újjászervezését, de komolyabb eredmény nélkül. Más nyomát nem lehet észrevenni, minthogy Lőcsén, Késmárkon és Eperjesen minden esztendőben ugyanazon tárgyakat adták elő, hogy a tanulók egyik intézetből a másikba akadály nélkül átmehessenek. Annál nagyobb mozgalmat indított meg az evangélikusok akk >ri főfelügyelője, Zay Károly gróf. A főfelügyelő ugyanis az