A lőcsei evangelikus egyházközség története : A reformatio 400 éves fordulója alkalmából kiad. az egyházközség. Lőcse 1917.

ISKOLAÜGY

116 és a lyceumba bekebelezték, de oly módon, hogy a tehetségesebb tanulók latinul is tanulhattak és a felsőbb osztályokba léphettek. Ily célból a tanterv kiegészült bővebb természetrajzzal, technológiával, a természet három országából vett anyagok feldolgozásával és a különféle iparokban előforduló szerszámok ismertetésével, valamint a rajzoktatással. A polgári iskola nagyon rövid életű volt, minthogy a Sztupkay-féle hagyaték a deval vatio folytán anynyira megcsappant, hogy az intézmény feloszlott és a négy alsóbb helyett ismét csak három lett az osztályok száma. A magyar nyelv oktatásáról már Liedemann rector gondoskodott, tekintettel nevelő intézetére. 0 eszközölte ki Márton József meghivását, ki a felsőbb osztályokban néhány tantárgyat adott elő, a református tanulók (togatusok) hitoktatását is ellátta és heti négy órában tanította a magyar nyelvet. Távozása után, 1811. körül az egyház ugy gondoskodott a magyar nyelv ideiglenes tanításáról, hogy azzal az itt időző református togatusok közül megbízott valakit, miután egy rendes tanár alkalmazására, a magyar nyelv és irodalom tanítására nem volt elég pénz. Mikor azonban 1833-ban Tomasek Pál János hivatott meg tanárnak a lyceum felsőbb osztályai számára, ő a latin és magyar nyelv és irodalom tanára lett és tárgyait magyar nyelven adta elő. Mint ilyen, mindjárt működésének első évében megalapította a magyar irodalmi társaságot, ahol beszédgyakorlatok, bírálatok, Írásbeli dolgozatok és szavalatok által a magyar nyelv ismeretében nagy haladást tettek tanítványai, mert a heti két óra tanítás csak a nyelvtannal és azzal is csak nagyon hézagosan foglalkozott, magyar iró olvasása pedig hallatlan dolog volt. Annál mohóbban olvasták az akkor alakított ifjúsági könyvtárban beszerzett magyar regényirókat és különös lelkesedéssel Jósika báró müveit, Tomasek tanár különben ügyes latin stilista volt és irodalmi munkásságot is folytatott. Mikor a lőcsei egyházközség 1844-ben megünnepelte 300 éves jubileumát, őt bízta meg történetének megírásával, amint már előbb az intézet történetét is megírta. Mindkét feladatának derekasan megfelelt. A lyceum felszerelését illetőleg meg kell említenünk, hogy volt könyvtára és muzeuma, melyet egy ismeretlen jótevő Cordou báró hagyatékából megvett és az intézetnek ajándékozott, A gyűjtemény alap hiányában nem gyarapodott, de még j^karban sem tartották, a készülékek elromlottak és csak kevés darab maradt meg belőlük.