A lőcsei evangelikus egyházközség története : A reformatio 400 éves fordulója alkalmából kiad. az egyházközség. Lőcse 1917.

ISKOLAÜGY

111 A gimnázium a XIX. század közepéig nem egyéb mint latin iskola, csak a prímában tárgyalták bővebben a theologiát és bölcsészetet két évi tanfolyamban és az egyes disciplinák szerint, A görög mellett a héber nyelv is érvényre jut, azonkívül a történet és földrajz az alsóbb osztályokban. Az 1782-ben kiadott tantervben az I. és II. osztályban mint külön tárgy fel van említve az „Ephemeridum lectio", azaz az újság olvasása a világ- és napi eseményekről, kiegészítésül a történethez, heti egy órában. Szigorúan betartották a templomba járást és a közös ájtatosságokat. Délután az oktatás befejezése után mind a hat osztály tanítóik vezetése mellett hálaadó imára a templomba ment. Dubovszky Márton nehéz időkben állott 16 éven keresztül a gimnázium élén, oly időben, mikor folyton ki volt téve a katholikus támadásoknak, kik az intézetet mindenáron a grammatikai osztályokra akarták lesülyeszteni. Övé az érdem, hogy e sanyarú elnyomatás idejében is fentartotta a gimnáziumot. Az évenkint kétszer tartott vizsgálatok lefolyásáról és tartalmáról egy fenmaradt programra tudósit, melyet Simonides rector mutatott be a felügyelőnek, az iskola többi patronusainak és jótevőinek. Ez a vizsgálat 1731. április 26. és 27-én folyt le. Az első osztály (priraa) tételeit vették a theologiából, a bölcsészetből, a görög nyelvből: Szt,-János evangeliuraa XIII. fejezetének olvasása, magyarázata és elemzése; a történetből: Macedóniai Fülöp és Nagy Sándor élete és tettei; a latin és német irálygyakorlatok tétele: VI. Károly császárnak haláláról. Ilyenformán történt a többi öt osztály tételeinek megállapítása és végül minden vizsgálat kezdetén egy-egy tanuló üdvözli a mélyen tisztelt pártfogókat és egy-egy másik tanuló befejezésül köszönetet mond a szives meghallgatásért. A közölt példákból látszik, hogy nem az egész tananyag vétetett át a vizsgálat alkalmával és nem minden tantárgy fordult elő. Kiválasztás történik és csak mutatványt adnak. A fődolog a latin nyelv megtanulása. Ebben az évben (1730—31.) a tanulók száma: az I-ben 23, a Il ik és III-ikban (összevonás mellett) 46, a IV-ben 36, az V-ben 50, a VI-ban 82, összesen 237 volt. A tanítók magánórákat is adtak, különösen a német és masryar nyelvben, habár már akku* is az a szokás divott, hogy a gyermekeket a magyar nyelv megtanulása céljából Debrecen, Erdőbénye és más magyar városokba küldték.