A lőcsei evangelikus egyházközség története : A reformatio 400 éves fordulója alkalmából kiad. az egyházközség. Lőcse 1917.

ISKOLAÜGY

110 által érzékenyen megkárosították az iskolát, minthogy a tanítók és alumnusok ez alapítvány jövedelméből segélyt kaptak. 1672-ben fegyveres hatalommal adták át a jezsuitáknak a felső kapu melletti klastromot. Hasonló módon hatalmába ejtette Bársony György püspök 1674-ben a templomokat, a paplakást és iskola épületet és átadta a katholikusoknak. Április 26-án a tanítók a lelkészekkel együtt száműzetésbe mentek és számos tanuló elhagyta akkor a várost. A nyilvános istentiszteletet beszüntették, az iskola tartását szigorúan megtiltották. így áll szoros összefüggésben az evangelikus iskola külső sorsa a hitközség történetével. A jezsuiták akkor katholikus gimnáziumot alapítottak, ezt azonban nem szabad az evangelikus gimnázium folytatásának tekinteni, mert Szelepcsényi György esztergomi érsek alapitványa volt, a város minden közreműködése és hozzájárulása nélkül. Nyolc éven keresztül a község templom és iskola nélkül maradt. Az ifjúság bizonyára csak az elemekben, az irás-olvasásban és a hittanban nyert oktatást. A vagyonosabb polgárság a serdültebb ifjakról magánoktatás által gondoskodott, vagy idegen helyre küldte iskolába, de semmi esetre katholikus gimnáziumba. Végre az 1681—82-iki soproni országgyűlés súlyos feltételek alatt megengedte a protestánsoknak a szabad vallásgyakorlatot és iskolák felállítását. Az evangélikusok sok nyomorgatás közt kénytelenek voltak iskolájukat magánházakban elhelyezni, de minden üldözés dacára megőrizték iskolájuk jellegét, mint magasabb tanintézetét. Majd a Thököly-féle restitutio után (az elűzött jezsuiták visszatérése) kénytelenek voltak az iskolával és templommal a városból kivándorolni és mind a kettőt a város előtti temetőbe tették át. Az iskolát 1688-ban építették és 1100 frtba került; földszinti épület volt, melyben 4—5 tanterem volt elhelyezve. Az épület még 1844-ig fennállott, de üresen állt és el volt zárva, mig később lerombolták; a mostani Juhos-féle sirhely és a határos iskolakert felső részét foglalta el. Az intézetet középiskolai jellegében ugy, ahogy lehetett, fentartották a XVII. század végéig. A XVIII. század elején, II. Rákóczy Ferenc fejedelem korában, az evangelikus gimnázium helyzete valami 3l jobbra fordult. Az evangélikusok a tized jelentékeny részét újra megkapták, a tanitók ellátása többé nem az első lelkész feladata, azok független állást nyertek. A fizetésen felül részesednek még a csütörtök és vasárnap tartott házi eneklés alkalmával eszközöd gyűjtésekben és a tandij egy részében.