A lőcsei evangelikus egyházközség története : A reformatio 400 éves fordulója alkalmából kiad. az egyházközség. Lőcse 1917.

BEVEZETÉS

8 „Isten hozzádot" a római katholikus egyháznak, annyira, hogy a XVI. század vége felé úgyszólván már egész Magyar- és Erdélyország a protestáns hitet vallotta. És ezzel meg volt vetve hazánkban is az evangelikus protestáns egyház fundamentuma. A szent könyvből kiáradó világosság, mint a nap fénye, isteni erejével besugározta a sötétségben ülő lelkeket, hogy látának nagy világosságot, mely eddig el volt rejtve szemeik előtt. Maga Luther is ezen világosság birtokában, a szentírás isteni igazságaiban rendületlenül bizva, rettenhetlen bátorsággal mondhatta ez örökké emlékezetes szavait: „Itt állok, másképp nem tehetek, Isten engem ugy segéljen". A reformatioban győzelemre jutott az igazság: „csak hit által igazul meg az ember a Krisztus érdeméért, Isten kegyelméből". A protestantismus életeleme a szabadság, a polgári és lelkiismereti szabadság. Ez által a rothadástól óvta meg a vallási hitéletet, felszabadítva a lelkiismeret nehéz bilincseit, hogy ki-ki szabadon, a maga meggyőződése szerint imádhassa keble Istenét. Valamint az államra a szabad önigazgatás, önkormányzat csak javitólag és termékenyítőleg hathat, ugy az egyházi életre is csak jótékony hatással lehet az, ha önkormányzati jogát (autonómia) minél szélesebb alapokra fektetve, igy a szunnyadó erőket felkeltve — azt élénkebbé, bensőbbé teszi. A protestantismus létgyökere pedig mindenkor a magyar alkotmányos jog szent talajába bocsátja le életszálait. Épp azért valahányszor a nemzeti szabadság fájára vágás tétetett, mindannyiszor megrendült a csapás alatt a protestáns egyház is, és viszont, ha a protestáns autonómia forgott veszedelemben, a történelem tanúsága szerint a magyar alkotmány is veszedelembe került s igy a magyar alkotmány és protestáns autonómia, mondhatni, egymásnak feltételei. A reformatio jelentőségét továbbá emelik azon erkölcsi elvek is. melyeknek megvalósítását életük feladatává tűzték ki a reformátorok ugy az egyházi, mint a családi életben, követelve a Krisztus igazi hívőjétől a sziv tisztaságát, valódi töredelme! és bűnbánatot, munkás kereszténységet és mindenkor az erény és erkölcs diadalát. Egyedül ezek vezethetik a hivőt életünk alapjához : Jézushoz. Magasra értékelendő továbbá a reformatio azon hatása, melyet a kultúrára, a tudomány és népnevelés fejlesztésére gyakorolt.