Hittrich Ödön: A Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium első száz esztendejének története. Budapest 1923.
I. FEJEZET. A gyülekezet és az iskola keletkezése
10 és- kiváltságaik jogfolytonosságának visszaállítása elé gördített sokféle alaki akadály és örökös zaklatás miatt — lassan és nehezen ment. A felszabadító német katonaság azonban annál könnyebben kapott településengedélyt egyrészt a mindig maguk javára értelmezett foglalás jogán, — másrészt a császári udvar jutalmazó, tehát donációs leveleivel és határozott ösztönzésével. Ez magyarázza meg azt a hosszú ideig tartott idegenkedést, mely a környékbeli magyarságot a Budára és Pestre való betelepüléstől visszatartotta, sőt még a sűrűn hirdetett vásárokra bejárni sem engedte. Ismeretes, hogy a városok benépesítésének a császári udvar részéről nyíltan vallott célja a katholikus vallás terjesztése és megerősítése volt. A budai német és rác polgárság 1695-ben nyilvános fogadalmatt tett, hogy közöttük protestánsokat letelepedni nem engednek. Lipót maga 1703. okt. 20-án kelt donációs levelében Budát és Pestet többféle kiváltsággal ajándékozta meg, egyebek közt azzal is, hogy zsidókat és cigányokat a polgárság tetszése szerint fogadhat kebelébe. Szigorúan meghagyta azonban, hogy protestánsokat semmi szín alatt se vegyenek be, se meg ne tűrjenek (Judaeos et zingaros admittere vei non admittere. .. hoc per expressum declarato: ut nemo a vera orthodoxa Romano Catholica religione alienus in concivem ullo sub praetextu admittatur, aut toleretur.) Szinte egy teljes századon át tartott ez az oktalan megaláztatás. Végre 1781. október 20-án megjelent II. József türelmi rendelete. A protestáns polgároknak nem kellett többé — mint a nagy üldözések idején az őskeresztyéneknek, — titokban gyülekezniük istentiszteletre; halottaikat nem kellett már a város határától messze és csak alkonyat után eltemetniök. A türelmi rendelet — bár sok apróbb-nagyobb nehézség közt — mégis csak lehetővé tette, hogy az evangélikus családok most már törvényadta jogon szervezkedjenek, s lassan ugyan, de évenként szaporodó számmal, tekintélyes gyülekezetté tömörüljenek. A régi Kalap- (ma Irányi) utcában megszervezett első gyülekezet a pesti és budai evangélikusoknak hosszú időn át volt a még mindig meg-megújuló zaklatások közt menedékük, de egyúttal vallásos és erkölcsös életük erősödésének is meleg otthona. Református testvéreink a német Pesttől azonban még mindig idegenkedtek; II. József alatt egyetlen református polgár sem kért településengedélyt. Az evangélikus polgárság így teljesen egymagára utalva kezdette meg itt törvényes fejlődését. E fejlődésnek természetes, egyúttal szilárd alapja csak az iskola lehet. Ennek igazsága — Németország hatalmas példáján is okulva és lelkesedve — protestáns főurainkat, s a városok polgárságát egyaránt, hamar áthatotta. Alig hogy megalakult egy-egy gyülekezet, első gondjuk iskolaszervezés volt. Főuraink bőkezűségével a legnemesebb versenyre kelt a polgárság áldozatkészsége, hogy minden hitsorsos kivegye részét otestáns let és az iskola