Hittrich Ödön: A Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium első száz esztendejének története. Budapest 1923.

I. FEJEZET. A gyülekezet és az iskola keletkezése

11 az alapítás nehéz kötelességeiből,, de dicsőségéből is. A tanítókat eleinte Wittenbergából hívták meg, sokszor a gyülekezet anyagi erejét meghaladó áldozattal; később is hosszú időn át csak olyan „tudós és jámborerkölcsü férfiakat" alkalmaztak, kiket a német protestáns főiskolák neveltek „a népnek tanítóivá". Ezek a Schulmeister-ek igazi mesterei voltak az oktatásnak, többnyire lelkészek, tanítók egy személyben, kik a rájuk bízott bibliai talentumot az ifjúság nevelésében bőségesen kamatoztatták, példás életükkel pedig elsősorban a családi szentélyt tették a hit és erkölcs melegágyává. Velük és általuk vált a mester szó is — a kántor, s a még előbbi magiszter helyett — közkeletűvé. Tudásuk és buzgóságuk a közoktatást s ezzel a közművelődést hamar kiemelte eddigi elhanyagoltságából. A régi rendszer kompendiumai helyett a klasszikus írók eredeti müveit adták az olvasásukra megérett ifjúságnak, hogy belőlük a művészi tartalommal együttesen ismerhessék meg az emberi beszéd tökéletes alakjait. A tudás és tudomány önzetlen szeretetét gyújtották lángra tanítványaik szívében, melynek egyetlen és eszményi célja a lélek nemesítése. Ennek az örök emberi eszménynek lelkes kutatása vezette el őket a görög klasszikusokhoz. Hogy a lelki nagyság, az egyéni életnek a köz javára való feláldozása, a hazáért szükséges anyagi és szellemi együttműködés kötelességének tudata már az iskolában nemes terjesztője lett az egyéni erőnek és értéknek, — elsősorban a görög szellemóriásoknak hatása és érdeme. E források megnyitását magában az iskolában ezeknek az első nagy tanítóknak köszöni a közművelődés. Buzgóságuk nemes versenyre ösztönözte a katholikus felsőbb iskolázást is, mely eddig — hosszú századokon át — a Vulgatán és a nagy egyházatyák művein kívül más latin auctortól idegenkedett és csak Vergilius és Cicero válogatott részleteivel foglalkozott. Az ország nagyobb protestáns központjain csakhamar virágzásnak indultak iskoláink. Új szervezetük és mély erkölcsi céljaik természetes versenyre keltették a katholikus világot is. Az idejétmúlt három- és négyéves oktatásfolyamok, a trivium és quadrivium helyett a haladó korszellemnek megfelelő iskolákkal iparkodott ettől kezdve a katholikus egyház is építeni, nemcsak a bensőségesebb hitéletet, hanem a nemzeti közművelődést is. Itt — Budán és Pesten — két ilyen gimnázium kezdte meg kulturális működését. Budán (1688) a jezsuitáké, melyből később az egyetemi főgimnázium fejlődött ki és Pesten (1717) a piaristák hazafias, magyar rendjének gimnáziuma. Az alapítás sorrendjében harmadikul a miénk csatlakozik hozzájuk. Megalapítása szorosan összefügg egyházunknak, a pesti evangélikus gyülekezetnek megalakulásával. 1786. szept. 4-én tették le Liedemann János Sámuel és Garay János a polgári esküt, amivel jogot nyertek, hogy Pest városában letelepedjenek. A megyei és kamarai hivatalnokok A pesti e

1 gyülekez megalaki