Hittrich Ödön: A Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium első száz esztendejének története. Budapest 1923.

III. FEJEZET. Az iskola viszonya az egyházhoz és államhoz

72 theilen, dass in diesem Jahre dieser, im künftigen der andere Theil des Gegenstandes vorgenommen werde. Demzufolge dürfte die Glaubens- mit der Sittenlehre, Arithmetik mit der Geometrie, Geographie mit der Geschichte jährlich abwechseln. 6. Hinsichtlich der Sprache, in welcher die Gegenstände vorgenommen werden sollen, wurde bestimmt — die geographisch-historischen Lehrgegenstände in ungarischer, die übrigen in deutscher Sprache vorzunehmen, mit dem Bedeuten, dass überall auf die ungarischen Benennungen Rücksicht genommen werden soll." A tárgy- és órabeosztást is ismerjük, amely a következő volt: Vallás 2 óra, német és magyar nyelv 2 óra, számtan 4 óra, földrajz 4 óra, ipari ismeretek 2 óra, természetrajz 3 óra, szépírás 1 óra. Összesen heti 18 óra. 1841. júliusában már arról van jelentés, hogy a polgári osztály növendékei egymásután kimaradtak. Nem volt az osztálynak sem külön tanára, sem külön tanterme. Később, az ötvenes években éppen így szűntek meg iskolánkban a reálosztályok. Gondot fordított az iskola a szépírásra, rajzra, énekre és testgyakorlatra is. Az ötödik Canonica Visitatiót Dr Raffay Sándor püspök végezte 1920. április 19—21-ik napjain. E hivatalos látogatás jelentőségére püspökünk szavaiból a következőket idézzük a papi és a tanári hivatás jellemzéséről: „Különben is a papi és a tanári hivatás lényegében és céljaiban azonos is, csak eszközeiben tér el egymástól. Ez az oka annak, hogy evangéliumi egyházunk történetében a tanári és lelkészi hivatás állandóan összeforródva munkálkodott az egyház életének felvirágzására. És innét van az, hogy a mi lelkészeink tanárok s a mi tanáraink lelkészek voltak. Az újabb pedagógiai irányzatok elválasztották ezt a két összetartozó hivatást, melyeknek talán az volt a különbsége, hogy a lelkész ott kezdte munkáját, ahol a tanár elhagyta; az ifjúsággal a tanár, a felnőttekkel a lelkész foglalkozott, de mindkettő az építést, a maghintést tekintette a maga élethivatásának. Azonban mióta a tanárképzés teljesen politikai hatóságok kezébe került s egyetemivé lett, bizonyos eltávolodást észleltünk az iskolák és az egyház között. Nem a személyeken fordult meg ennek az ügynek az érdeme, hanem az irányzatokon, melyek a képzést vezették és tartalommal igyekeztek megtölteni." A kommunizmus kritikus idejére vonatkozólag a püspök ezeket az emlékezetes szavakat mondta: „Tudjuk, hogy annak az örökké szégyenletes és gyászos korszaknak, melyet tanácsköztársaság néven ismert meg — és azt hiszem, utált meg, az emberiség, az egyik legfőbb célja volt úgy az iskolákat, mint a társadalmat az egyház mindennemű befolyása alól kivenni és mindazon eszközöket és módokat, amelyekkel az egyház százados, sőt évezredes életének folyama alatt a kultúrát és az emberiség haladását építette, lehetetlenné tenni. A mi egyházunk, mint evangéliumi egyház, mindig a szabadság jelszavá1920 Papi és tanári mnnka \ kommunizmus rombolása