Hittrich Ödön: A Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium első száz esztendejének története. Budapest 1923.

III. FEJEZET. Az iskola viszonya az egyházhoz és államhoz

68 helyütt földesura birtokait kezdé fosztogatni, másutt megtagadta a lelkész, tanító járandóságát. A nemes célból indított mozgalom így fajult el pusztító erővé.

1 Egyházunkat még egyszer fenyegette az a veszély, hogy elveszti iskoláját: 1919-ben a kommunista forradalom idején; de ekkor a tanári kar, érezve egyház és iskola összetartozandóságát, máskép gondolkozott, mint 1848-i idealista elődei, mert az 1919. március 15-én tartott értekezletén a testület maga kérte a közös egyházfelügyelőt, hogy tegyen intézkedéseket, hogy az iskola az egyház fennhatósága alatt maradjon; de akkor, sajnos, az egyház már nem volt képes a közeledő bajt feltartóztatni. A proletárdiktatúra március 21-én megjelent első kiáltványa már sejteni engedte a felekezeti iskolák sorsát is. A törvényeknek csúfolt rendeletek között — melyek szabadságot és boldogságot ígértek — csakhamar meg is jelent az államosításról szóló, 20-ik ilyen, u. n. törvény, mely a százados szabadságot egyszerre megszüntette, az autonom iskolák szegénysorsú tanulóinak további felekezeti segélyezését, a szó legnemesebb értelmében vett ingyen nevelését lehetetlenné tette. A tandíj eltörlése az amúgy is tandíjmentes tanulókon nem segített; a főiskolai tanulók számára elrendelt, utóbb folyamodásra középiskolaiaknak is megadott havi 300 fehér korona sem. Iskolánk teljesen magára hagyatva várta a bizonytalan jövendőt. Püspökünk éppen külföldön időzött, ahová március közepén indult el, hogy a mindinkább fenyegető politikai és társadalmi veszélyekkel szemben a semleges dán, svéd és norvég államokat támogatásunkra szólítsa fel és így éppen a legnagyobb bajok idején a nyáj pásztor nélkül maradt. Elöljáróságunk a terror hatása alatt iskoláit átadta a közoktatási népbiztosságnak. Ez ismét tovább adta a fővárosnak. így kerültünk a VII. kerületi munkástanács u. n. közművelődési és közoktatási biztosságához. A városházán székelő főbiztosság már megtervezte az autonom iskolák tanárainak széthelyezését, hogy a régi iskola jellegét, egyúttal lelkét, végleg megszüntesse. A népek sorsát intéző láthatatlan kéz azonban megállította ezt a pusztító munkát s az együtt maradt tanári testület — melyet a felügyelőjével való folytonos érintkezés a hagyományos munkában e szomorú hónapokban is megerősített, — az 1919/20. iskolai évet új reménykedéssel s a régi munkakedvvel kezdhette meg. Iskolánk az egyház árnyékában nőtt fel, abból meríti ma is tápláló lelki erejét. A régibb időkben az egyház és iskola között szorosabb, melegebb volt a viszony, lévén az iskola kisebb, a szülőknek a tanárokkal való érintkezése gyakoribb és bensőségesebb. 1 Péterfy: Az 1848-i Tanügyi Kongresszus 11.1. Tanügyi Események 34.1. A kommunizmus veszélye Egyház és iskola