Hittrich Ödön: A Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium első száz esztendejének története. Budapest 1923.

II. FEJEZET. Iskolaépületeink

41 vesszük, hogy az iskola előtt nyilt piac is volt, elgondolhatjuk, hogy mily mozgalmas élet uralkodott itt. A régi időben csütörtökön volt a szünet, később szerdán és szombaton délután. Nagy vakáció nem is volt. A későbbi időben az elemi osztályokban nyáron is folyt a tanítás. Természetesen a tanítók ezért külön díjazást kaptak. Az egyházi ünnepeken kívül vakáció volt szüretkor és vásári napokon, amikor a szülők kisebb gyermekeiket nem merték iskolába küldeni a tolongás és nagy kocsiforgalom miatt.

1 Az ifjúság a kövezet nélküli udvaron annyira zajongott, hogy különféle rendszabályokkal s tilalmakkal kellett fegyelmezni. Az épületben még mindig sokféle panaszra volt ok. Többek közt az egyházfi azért panaszkodott, hogy egyik szobáját nyáron nem használhatja, mivel annak falát a szomszédos katonai pékműhely kemencéje teljesen átmelegíti. E kisebb bajokhoz járult azután még 1849. nyarán a katonai beszállásolás a császári csapatok részéről, ami az iskolai tanítást nagy mértékben megzavarta. De az egyház Ígéretet kapott, hogy ilyen célra ezentúl nem veszik igénybe iskoláját. Az épület különben meglehetős „baufällig", rozoga volt. Az 1832. évi március 24-i Particular-Convent jegyzőkönyve szerint az emeleti termeket a padlók ingadozása miatt meg kellett vizsgálni, mert a gyermekek állandó veszélyben voltak. Hogy mily kezdetleges állapotok voltak az épületben, arra vall az is, hogy az ötvenes években Melczer osztályát (a gimn. 1. és 1 1861-ben Grossinger és társai, királyutcai polgárok kérésére templomunk sarkától a Király-utca sarkáig átvezető ösvényen a gyalogjárók védelmére két sorban vasból való védőcölöpöket állítottak az úttesten. A Deák-téri iskolaudvar