Hittrich Ödön: A Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium első száz esztendejének története. Budapest 1923.

II. FEJEZET. Iskolaépületeink

42 II. folyamát) csak egy deszkafal választotta el a leányosztálytól. Mikor az épület hátsó részét 1864-ben lebontották és — megnyitva a Károly-utcát — kétemeletesre építették, akkor jöttek rá, hogy a falak mennyire vékonyak, a gerendák mily korhadtak voltak. Különösen a Convent-terem volt kifogásolható, ami arra vallott, hogy 1821-ben az építkezés nem történt kellő gondoskodással. Valóban csak különös véletlen volt, hogy a bontásnál szerencsétlenség nem történt. E régi épület még ma is az eredeti állapotában van, azzal az eltéréssel, hogy hátulsó része két emeletre van kiépítve. Kegyelettel nézünk erre a régi házra, melyből oly sok istenfélő és hazaszerető nemzedék került ki, mert ez volt iskolánk bölcsője ; intézetünk évszázadának első felében itt működtek olyan tanárok, mint a hat tanító munkáját végző Hoffmann Péter, az ügyvédből rektorrá lett Fábry Pál, a nagytudományú Dr Taubner Károly, az országos tanügyi mozgalmat szervező Dr Tavasy Lajos.

1 Sok idősebb férfiú és nő gondol még ma is hálával erre az iskolára, melyben a templom szomszédságában tanítottak Pestalozzi szellemében. Annak az elöljárókat, szülőket, növendékeket egybefüző szoros kapcsolatnak, mely itt uralkodott, érdekes megvilágítója az az iskolai ünnepély, melyet e falak láttak 1822. június 1-én. (Lásd 3. mellékletet.) Az egyház vezetői már régen látták, hogy az iskolaépület nem felel meg céljának, s régi vágyuk volt a szomszédos katonai pékműhelyek és Provianthaus megszerzése egy új gimnázium számára. Az 1847. nov. 8-i General-Convent jegyzőkönyve szerint István főherceghez kérvényt intézett az egyház a katonai sütőház elhelyezése és a telek megszerzése iránt. Az egyház azt hangsúlyozza ebben, hogy a tantermek szűkek már, mivel az ifjúság száma évről-évre növekedik és^már Ő fensége boldogult édesatyjától, a felejthetetlen Nádor Ő fenségétől is e részben (még 1842-ben) az egyház igen kegyelmes Ígéretet nyerni volt szerencsés. 1848. szept. 9-én Mészáros Lázár honvédelmi miniszter is megígérte, hogy a füstjével alkalmatlan katonai pékműhelyt eme fejlődésnek induló városrészből el fogja távolítani. Végre megjött az a férfiú, aki az iskolát a régiből az új épületbe, az igéretföldére átvezette és e férfiú volt Székács József. Méltó, hogy röviden megemlékezzünk itt egyházunk e kiváló férfiáról, aki iskolánknak is hatalmas patrónusa volt. Székács József (1809—1876) Orosházán született s már kiskorában kitűnt fejlett értelmével. Mint nagytehetségű ifjú Sopronban Kis Jánostól tanult sokat, aki különösen a szónoki rögtönzésekben gyakorolta. A Nikolics-csa\ádná\ mint nevelő működvén, sokat utazott külföldön és nagy műveltségre tett szert. Tanulmányait a berlini 1 Ebben az épületben tartották 1846-ban az első prot. tanári gyűlést. Új építkezés tervezése Székács József