Hittrich Ödön: A Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium első száz esztendejének története. Budapest 1923.

XI. FEJEZET. MELLÉKLETEK

237' akkor, mikor már igazán nagy méregre fortyantottuk, a legfurább kiejtéssel magyar szitkozódásra fakadtak s ördög-adta-teremtette pusztai betyár fiainak neveztek bennünket: addig egyik-másik magyar tanítónk, elkeseredésének legmagasabb fokán németül hordott le bennünket. így a jó Kanya Pál is, méregtől fojtogatott szivén azzal könnyített, hogy a háromszögű vonalzóval akkorát ütve a kathedra lapjára, hogy csak úgy csattogott, remegő hangon ezt hörögte felénk: „Das ist doch etwas entsetzliches!" Az ő leánya volt Emilia (majdan Szegfi Mórné), az egykoron elterjedt „Családi Kör" című hetilap megalapítója és szerkesztője: unokája meg a Nemzeti Színháznak idejekorán elhalt, eddigien nem pótolt komikus színésze: Főidényi. Mindez a három név emlékezetes munkát végzett a hazai művelődés történetében. Kanya, a köpczös, kedves öreg úr, miután a felháborodás és boldog dicséret változó hangulatai között rótta le a ránehezedett fáradságos napszámot, díszbe öltözködött, a rácsos kapu előtt várakozó udvari hintóba szállott s átkocsizott Budára nádorékhoz. Ö volt ugyanis a „Palatínus Mariska", a későbbi belga királyné, s a „Palatínus Jóska" hűséges tanítója. Elkeseredett pillanataiban egyszer így szólt hozzánk: „Csak hozhatnám közibétek a fenséges úrfit, hogy a példája fogna rajtatok!" Társaim közül idők jártával csak egyre ismertem rá: ez Miklós Gyula, az utóbbi évek politikájában szerepelt Miklósok édesatyja. Virágzó, szép fiú volt, erős és elsőrendű verekedő. Még most is viselem homlokom közepén annak a kőnek a nyomát, melyet hozzám vágott. (Panasz ne essék, szólván.) A felső két osztály tanára, Tavasy Lajos, már keményebb fából volt faragva, mint a mi jó, puha Kanya bácsink. Jupiteri szemének villanása szinte megigézte növendékeit. De a szigorúságra vajmi ritkán volt szüksége. Inkább jó pajtásul szegődött a fiúkhoz s ezek rajongva is szerették. Az előtte kedvesek között legkedvesebb volt Márton Ferenc. Gyors elméje, szorgalma, lelkessége s ragaszkodása magyarázzák ezt a szokottnál melegebb vonzódást. Sokat várt Feritől s csakugyan — Abonyi Lajos is vált belőle." 9. Fábry Pál havi jelentése a IV. osztály haladásáról és tanítási módszeréről. (A 116. laphoz.) Bericht über die IV-te Classe während der Monathe September und October 1825. A. Heber das Personale. Ausser jenen, die vom vorigen Schuljahr her in der Classe blieben, und deren Anzahl 5 beträgt

; und ausser denen die aus der 3-ten Classe am Anfang dieses Schuljahres herüber versetzt worden sind, ist zur zweiten Abtheilung einer hinzugekommen, Augustin Martiny, der zwey Jahre abwesend, zuletzt in Körös studirt hatte

; zur ersten Abtheilung aber sind hinzugekommen Prunyi Ludvig, Sohn eines Rentmeisters des Grafen Bolza zu Szarvas, und Gabriel Görgei, Schützling des Barons Carl v. Podmaniczky, von welchen der erstere bis jetzt zu Mező-Berény, der andere aber zu Schemnicz studirt hatte. Die Gesammtanzahl der Schüler ist 17. B. Ueber den Unterricht. 1. Der theoretische Unterricht in der lat. Sprache begann damit, dass ich meinen Schülern von mir lateinisch abgefasste Regeln der Syntax dictirte, erklärte, und durch sie memoriren Hess, damit sie dieselben bey der hernach vorzunehmenden syntactischen Resolution anwenden könnten. Dies halt ich für nöthig, weil ich sie in der Latinität zu schwach fand, als dass ich hätte hoffen können, die dieser Classe eigenthümlichen Wissenschaften der Rethorik und Poetik sogleich mit einigen Erfolg mit ihnen vornehmen zu können. Da mich jedoch die Erfahrung des ersten Monaths gelehrt hat, dass beynache das ganze Schuljahr darauf gehen würde, wenn ich die gesammte