Hittrich Ödön: A Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium első száz esztendejének története. Budapest 1923.

X. FEJEZET. Tanárok életrajzai

225 Ulbrich Sándor született 1857-ben Iglón. Főgimnáziumunk természetrajz-földrajz tanára iskolánknál működött 1882-től 1918-ig, amikor nyugalomba vonult sok évi buzgó munkássága után; több éven át az igazgatókat is helyettesítette időközönként. Munkája : A táplálkozás, mint a természet három országának physiologiai kapcsa. (Az intézet 1887—88-i Értesítőjében.) Vajda Péter író, a Magyar Tud. Akadémia tagja, született 1808. január 20-án Vanyolán (Veszprém m.). Orvosnak készült, majd író lett. 1831-ben jelent meg első dala Vörösmarty „Koszorú"-jában. Utazásokat tett külföldön. 1837-ben lett az Akadémia tagja. Egyházunk Ausschuss-Conventjének 1843. április 24-i jegyzőkönyve szerint (Egyh. levéltár I. a. 74. 1843.) Taubner Károly rector váratlanul lemondott, mivel az Itáliában levő csapatokhoz „Feldkaplan"-ná választatott. Már a vizsgákig sem maradhatott, mert egészsége gyenge volt s azonkívül szláv nyelvet is kellett tanulnia; de megígérte, hogy helyettesét úgy fogja bevezetni, hogy az iskolában nem lesz semmi fennakadás. Az 1843. május 23-iki jegyzőkönyv 2. pontja szerint Taubner helyettese Vajda Péter átvette a humanitási osztály tárgyainak tanítását, az igazgatói iratokat pedig Kanya Pál vette át s ezzel egyidejűleg pályázatot hirdettek a rektori állásra, mellyel a humanitási osztály vezetése volt egybekötve. A jeles írót, mivel nem sikerült iskolánkban a tanári és rektori állást elnyernie, 1843-ban a szarvasi iskolába hívták meg a filozófiai tanszékre. Ott 1843. október 27-én tartott székfoglalójában kifejtette elveit, melyeknek főbb pontjai: hogy a tanítás lelke és célja az igazság, jogszeretet és erkölcsösség ; a latint a magyar pótolja ; bizonyos szakrendszert kell meghonosítani; tankönyvet kíván, nem kéziratot; hangsúlyozza, hogy tanár és ember éltető példa legyen ; nyers fegyelmezés helyébe a szeretet álljon ; szükséges a nemzeti műveltség és jellemképzés. — Az ifjúsággal való érintkezést „Önképző magyar társaság" alapításával tette szorosabbá. Itt tartotta lelkes „erkölcsi beszédeit" és csakhamar a városi közönséget is bevonta hallgatói közé. Az országos levéltárban kéziratban levő „Erkölcsi beszédei"-ért szabad szellemük miatt a cenzor feljelentette; ekkor a kormány Vajda elmozdítását követelte. A vizsgálat lassan ment és e közben Vajda Péter meghalt 1846. február 10-én Szarvason. Emlékét Petőfi is megörökítette „Vajda Péter halálára" című szép költeményében, benne a „függetlenség hősét" siratva. Egyházunk bányakerületi gyűlésének 1846. augusztus 12-i jegyzőkönyvének 11. pontja szerint

1 „ő cs. kir. Felsége megütközése Vajda Péter szarvasi oktató által a tanuló ifjúsághoz intézett erkölcsi beszédei felett adatván tudtul, e tárgyban szoros vizsgálódás tétetni kívántatik — és rendeltetik, hogy minden beszéd felsőség által eleve átnézessék!" — Ez ellen a gyűlés ünnepélyes óvást emelt, mivel ez az eljárás az 1791.-Í XXVI. törvénycikkben biztosított szabad tanítás elvét mélyen sérti, az átnézés pedig kivihetetlen, különben is „Vajda Péter oktató elhalt, s ekkép a vizsgálódás tárgya megszűnt." — Munkáit röviden felsoroljuk, hogy látható legyen, mily nagy irodalmi tevékenységet végzett volt már azelőtt, mielőtt iskolánkban 1843-ban két hó1 Ugyanezen jegyzőkönyv arról is értesít, hogy a kerületi ülésen szóba került, hogy Szeberényi János superintenderisnek felső helyről eltiltották a „hittudományi tanár" cfm használatát, pedig „ezt ö 30 évi munkaja után külföldi egyetemtől kapta kitüntetésül, ami külsőleg semmi jogot, semmi kincseket sem jelent". 13