Hittrich Ödön: A Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium első száz esztendejének története. Budapest 1923.

X. FEJEZET. Tanárok életrajzai

226' napig mint helyettes-tanár működött. 1. A tanácsadó orvos, mint hű barát oktatás az egészség megtartására, a betegségek gyógyítására egyszerű házi szerek által. 1834. — 2. A legszebb leány. Tréfás elbeszélések. 1834. — 3. A szépítés mestersége. 1835. — 4. A férfiasság. 1835. — 5. Magyar nyelvtudomány. Magában foglaló a szónyomozást, szókötést, helyesírást és hangmértéket. 1835. — 6. A tapasztalt méhészgazda. 1835. — 7. Pesti levelek. I. Szép szavak. 11. Őszinte beszédek 1835., 1837. — 8. Természet história gyermekek számára. írta: Raff; ford. Vajda P. 1835. — 9. Tárcsái Bende Román. 1836. — 10. Joguz, vagy a honkeresők, színmű 5 felv. 1836. — II. Növénytudomány. 1836. — 12. A nap szakaszai, Költeményes festések a természet után. 1837. — 13. Dalhon. 1839. — 14. Vajda Péter magyar nyelvtana. 1840. — 15. Magyar-német olvasótár. 1840. — 16. Nemzeti ábéczé. Olvasó és mulattató könyv, magyar szorgalmas fiuk és leányok számára. Nálunk egészen új mód szerint. — 17. Az állatország. Cuvier után. 1841. — 18. Ismerettárcza a két nembeli ifjúság számára. Benne foglaltatik: különböző népek erkölcse s öltözete, a lovagság, a bécsi szt. István temploma s a milánói dóm leírása. írta: Chimani Lipót, magyarra tette: Vajda Péter. 1842. — 19. Éj és korány. írta: Bulwer. ford.: Vajda Péter. — 20. Seribe: Lánc. Vígjáték 5 felv. ford.: Vajda Péter. 1843. — 21. Robinson Crusoe története. 1844. — 22. Buda halála. Szomorújáték 5 felv. Közrebocsátja: Zsilinszky Mihály. 1867. — 23. Dalhon. Szemelvények. Kiadta: Nemes Béla. 1906. — Kéziratban maradtak színmű-fordításai Dumas és Shakespeare műveiből. Dr Vértesy Dezső született 1881-ben, meghalt 1917-ben. Az 1903—04. tanévben mint helyettestanár a latin és görög nyelvet tanította. Az új-görög filológiával is foglalkozott. A korán elhúnyt lelkes tanárnak a görögség volt „maga az élet és a napfény". Rövidre szabott életének maradandó emléke az a nagy műgonddal szerkesztett kötet, mely az új-görög költők remekeit közli mesteri fordításban, bőséges magyarázatokkal. Weber Rudolf született 1843-ban Poprádon. A theológia elvégzése után báró Mednyánszky Lászlónak, a kiváló festőnek lett nevelője. Ezután Berlinbe ment tanulmányai befejezésére, hol a történelem és filológia legkiválóbb professzorait hallgatta. 1870-től 1910-ig, tehát 40 éven át volt iskolánk lelkes tanára s átélte iskolánk legutóbbi nagy fejlődésének idejét, intézetünknek s egyúttal hazánknak virágzó fellendülését s nem kellett megérnie korunk gyászát, amit kétszeres mértékben is érzett volna, mert szűkebb értelemben vett hazájának, a Szepességnek, volt költője és tudósa. Szepesi tájszólásban írt költeményei közkedveltségüek voltak; behatóan foglalkozott a Szepesség nyelvével, múltjával, történetével. Meghalt 1915. febr. 10-én. Tankönyvírás mellett a Kárpát-Egyesületben is buzgó tevékenységet fejtett ki. Kiadta Buchholtz Györgynek a Magas Tátra első ismertetőjének emlékiratait s a kiadás jövedelméből Buchholtznak hat emléktáblát emeltetett a Tátra aljának különböző helyein, így örökítvén meg e férfiú emlékét, aki nemcsak a tátrai túrisztika atyja, hanem egyúttal mint protestáns hitéért bujdosó száműzött a hithűségnek is kiváló megszemélyesítője volt. Munkái: 1. Deutsche Dichtungen für Schule und Haus. 1878. — 2. Goethe, Hermann und Dorothea. Magyarázatos kiadás. 1880. — 3. Das weit und breit erschollene Ziepser Schneegebirg... durch Georgium Buchholz den älteren anjetzo exulirenden