Hittrich Ödön: A Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium első száz esztendejének története. Budapest 1923.
X. FEJEZET. Tanárok életrajzai
218' ténetének és fejlődésének egyik legalaposabb ismerője; nagykiterjedésű tudományos munkásságának összefoglalása az általa és Gombocz Zoltán által szerkesztett korszakalkotó Magyar Etymologiai Szótár. Mikola Sándor, a Magyar Tud. Akadémia tagja, született 1871-ben Péterhegyen (Vas m.). 1897 óta iskolánkban mint a mennyiségtan és természettan tanára működik. A természettan tanításának eredményesebbé tétele céljából évek óta tanulói fizikai gyakorlatokat tart. Természettani szertárunkat is hosszú idő óta ilyen irányban gyarapította. Több tudományos társulatnak tisztviselője, szerkesztője az Urániának és a Mathematikai és Physikai Lapoknak. írt ismeretterjesztő cikkeket, iskolaügyi könyveket és szoros értelemben vett tudományos munkákat. A modern mathematikai oktatásnak iskolánkban való meghonosítása ügyében Rátz Lászlóval együttesen munkálkodott. A világháború végén itthon és a külföldön buzgó munkásságot fejtett ki az elszakított vendvidék érdekében ; a magyar békedelegációnak tagja volt. Morascher Hugó orgonaművész, született 1871-ben Szászrégenben (Maros-Torda m.). 1905-től kezdve a fasori evang. gyülekezet orgonistája s ezzel egyúttal főgimnáziumunk énektanára is, ki az alsó osztályokban egyházi és világi éneket tanít. Oppel Imre született 1883-ban Keszthelyen. Főgimnáziumunk rajztanára; iskolánkhoz a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1906-ban nevezte ki. Több ízben rendezett rajz- és kézügyességi kiállítást. Mint tüzérfőhadnagy résztvett a világháborúban. A Magyar Rajztanárok Országos Egyesületének titkára. Mint festő is szerepel a kiállításokon. Dr Ormay Lajos született 1861-ben Kispalugyán (Liptó m.). Iskolánkban a mennyiségtan és természettan tanára volt 1887-től 1889-ig. Alapos képzettségével és szerencsés tanítási módszerével nemcsak tanártársainak szeretetét, becsülését és az egyházi elöljáróság teljes megelégedését vívta ki, hanem tanítványaiban is képes volt a ragaszkodó bizalmat személye iránt felkelteni. 1889. május 5-én maga vetett véget nagy reményekre jogosító életének. Lélektanilag rejtélyes halála előtt kelt végső iratában 100 forintos alapítványt tett a főgimnázium legjobb mathematikusa részére, mely alapítványhoz az ifjúság elhúnyt tanárának koporsójára helyezendő koszorúk beszerzésére gyűjtött pénzből, mint maradék összeget, 40 forint 59 krajcárt csatolt. A Magyar Philosophiai Szemlében két cikke jelent meg a következő címen: „A mathesis a positiv philosophia rendszerében" és „A csillagászat a pozitív philosophia rendszerében". Dr Peez Vilmos, a Magyar Tud. Akadémia tagja, született 1854-ben Sztrimbulyban (Szolnok-Doboka m.). Iskolánkban a latin-görög nyelvet tanította 1877-től 1890-ig, ekkor az egyetemre neveztetett ki. Nagy tudományos munkásságot fejtett ki, célul tűzve ki azt, hogy az ó-görög és latin filológia tanulmányát egyesíteni kell a közép- és újkori görög és latin filológia tanulmányozásával. Különösen a magyarok ősidejét tárgyaló görög írókkal és a görög költők trópusaival foglalkozott behatóan költői és kultúrhistóriai szempontból. Iskolánk egyik nagyképzettségű és törhetetlen munkaerejű tanára volt, aki főgimnáziumunknál a nyelvtudományi szakon 13 évig nagy sikerrel tanított; a tanári testület pedig benne egy szeretett tagjának eltávozását sajnálta, aki a testülettel együtt érezve, vele jóban és rosszban égyiránt osztozott.
