Hittrich Ödön: A Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium első száz esztendejének története. Budapest 1923.

X. FEJEZET. Tanárok életrajzai

209 ismerője. Természetrajzi tankönyveit Batizfalvy István adta ki saját költségén ; ezek a következők : „Az ásványtan elemei." 1858., „Ásványtan felsőbb tanodák számára" 1865., „Az állattan elemei" 1863., „A növénytan elemei" 1864. Nagy fáradsággal gyűjtött becses növénygyűjteményét iskolánkra hagyta s ezt még most is gondosan őrizzük természetrajzi szertárunkban. Dürringer János, svájci származású, kitűnő készültségű tanító a negyvenes években jött hazánkba Lederer cs. kir. tábornok, 1848-ban helyőrségi parancsnok családjához nevelőnek. A magyar nyelvet csakhamar megtanulta, s hazánk sorsa iránt meleg érdeklődést tanúsított. 1849-ben alkalma volt néhány szenvedő magyar sorsát tűrhetőbbé tenni. 1856-tól kezdve iskolánknál működött mint elemi- és gimnáziumi tanító. Meghalt 1876-ban. Kiadott néhány elemi iskolai tankönyvet magyar-német szöveggel. Egger Vilmos Svájcból jött hazánkba váradi Szabó Jánossal, azelőtt Yverdunban volt Pestalozzi segédtanítója. Iskolánkban több éven át mint rajztanár működött. Ö festette meg a tanácsterem számára Willerding leánytanító arcképét. Elischer József született 1843-ban Gölnicbányán. Tanulmányainak a német egyetemeken való befejezése után Késmárkra hívták meg tanárnak, innen pedig 1871-ben iskolánkhoz választották meg a latin és görög nyelv tanárává és itt 12 évig működött s azután a nagyszebeni tankerület főigazgatójává neveztetett ki. Munkásságával sokszorosan kiérdemelte az egyházi és iskolai hatóságok dicséretét. Átdolgozva kiadta Szénássy latin nyelvtanát, mondattanát és olvasókönyvét, v. Horváth Zsigmond Xenophon Chrestomathiáját és Plató Apologiáját, Critóját, Horatius Satiráit és Epistoláit. Fröhlich Róbert tanártársával szerkesztette a még ma is használatban lévő ískolakönyvet: „Szótár Homeros két eposához". Fábry Pál született 1790-ben Győrött, ahol atyja lelkész volt. Már 17 éves korában rhetorikát tanított a losonczi iskolában, de onnan csakhamar eltávozott s Németországba utazott, hol a bölcsészetet és a klasszikafilologiát tanulmányozta. Onnan hazatérve a Géczy családnál lett nevelő s e közben magánúton elvégezte jogi tanulmányait s az ügyvédi vizsgát is letette. Befejezvén növendékeinek kiképeztetését, a családtól végkielégítésül oly tekintélyes összeget kapott, hogy annak kamataiból gond nélkül megélhetett volna. 1825-ben a tétlenséghez nem szokott férfiú elfogadta egyházunknak azt az ajánlatát, hogy a humanitási osztály vezetését vállalja el,„ kikötötte azonban, hogy professor címet viselhessen és hogy az egyház összes iskoláinak rektorává neveztessék ki. 1837-ig működött iskolánkban és kartársainak valódi mintaképül szolgált, hivatalában pontos és hűséges volt; tudását, tehetségeit egészen az igazgatása alatt állott tanintézetnek szentelte. 1837-ben lemondott állásáról,

1 mivel az egyház vezetőinek intézkedéseivel nem értett egyet. Lemondása után is hű és tevékeny tagja maradt az egyháznak, sőt 1843-tól 1848-ig iskolafelügyelő, 1862-től 1865-ig magyar egyházfelügyelő is volt. Végrendeletében 12,000 forintot hagyott az egyházra és iskolára. Meghalt 1872. január 22-én. Emlékére az egyház és iskola 1873-ban január havában a gimnázium dísztermében gyászünnepélyt tartott s a kerepesi temetőben levő sírjára sírkövet állíttatott. 1 Lemondó levelének néhány részletét közöltük a 93. lapon. 13