Hittrich Ödön: A Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium első száz esztendejének története. Budapest 1923.

X. FEJEZET. Tanárok életrajzai

207' Dr Böhm Dezső, Böhm Károly fia. született 1887-ben. Tanulmányait a kolozsvári és lipcsei egyetemen végezte. 1909 óta főgimnáziumunkon a magyar, latin és német nyelv tanára. Két év óta szabadságon van és szép virágzásnak indította a budapesti Veres Pálné evangélikus leánynevelő intézetet, melyet Dr Raffay Sándor püspök alapított. Cikkeket írt az Urániába és az Egyetemes Philologiai Közlönybe, valamint a Középiskolai Tanáregyleti Közlönybe. Dr Böhm Károly a M. T. Akadémia tagja. Iskolánk Naplójának 185. lapjára sajátkezüleg írt rövid életrajza így hangzik: „Született 1846 szept. 1 V-kén (a rák jegyében) Besztercebányán. Elemi tanulmányait szülővárosában végezte, valamint az első öt gymnasialis osztályt (és két reálosztályt is, melyek feleslegesek voltak.) A gimnázium hátralevő osztályait a pozsonyi lyceumban végezte, ugyanott a keresztyén theologiát is tanulta s a candidatikumi vizsgát is letette (1868). Erre Göttingen, Tübingen és Berlin egyetemein tanulta a theologiai és philosophiai tanokat, némi más tudományokkal egyetemben s innen (már Tübingenből) a pozsonyi egyház a philosophiai tanszékre meghívta, ahol 3 évig (1870—1873.) philosophiát tanított a theologián. Itt rendkívüli tanár lévén, elfogadta a pesti ág. hitv. ev. egyház meghívását, letette 1873. jun. 27-kén a tanári vizsgát a

# classica philologia és philosophia tárgyaiból s mint rendes tanár működik 1873 szeptembere óta mint a philosophia és philologia tanára a pesti ág. hitv. ev. gimnáziumban". 1883-ban főgimnáziumunk igazgatójává választatott s ebben a minőségében 1896-ig működött, midőn a kolozsvári egyetemen a filozófia rendes tanárává kineveztetett. Szeretett iskolája 1896. február 11-én búcsúünnepélyt rendezett tiszteletére, hogy méltón búcsúzzék el attól a férfiútól, aki komoly szigorúsággal és férfias eréllyel takarva szívjóságát, oly sokat tett az iskola felvirágoztatására és jó hírneve megszilárdítására. Pedagógiai elveit az ág. h. ev. középiskolák 1886-ban megjelent tantervében fektette le, melyen egységes, egyöntetű filozófiai és pedagógiai szellem vonul végig s az egész müvet fennkölt nevelői szellem hatotta át, a vallásos idealizmus és klasszikus szellem bélyegét nyomva reá. A Hunfalvy-emléktábla leleplezése alkalmából (1892. dec. 8-án) méltó beszédet mondott a nagy tudós emlékéhez. Részt vett 1893-ban az országos tanári nyugdíjintézet előkészítésére kiküldött bizottság tárgyalásaiban. Cikkei többnyire a lipcsei Philosophische Monatshefte című folyóiratban jelentek meg, valamint a több éven át általa szerkesztett Magyar Philosophiai Szemlében. Tapasztalati Lélektan és Logika című tankönyveit még ma is használjuk főgimnáziumunkban. Fő müve : Az ember és világa (Philosophiai kutatások). E munkájának III-ik kötetét halála után az Akadémia a nagyjutalommal tüntette ki 1912-ben. Akik távolabb állottak tőle, ridegnek tartották, de akik közelebbről ismerték, gyakran látták arcán a mindent megértés és mindent megbocsátás szelíd mosolyát. Kitűzött célja elérésére hajthatatlan erélye sarkalta, ez elhatározás megvolt benne már 20 éves korában, mert akkor tett magában ily fogadalmat: „Teljesen a filozófiának szentelem magam ... oh ezek a tervek, amelyek lelkem előtt oly csábítóak, oly erőszakkal húznak, hogy nem vagyok képes nekik ellentállani. Nekem kell Magyarországon a filozófiát új irányba terelnem, általam kell új korszakba lépnie. Ezt el kell