Hittrich Ödön: A Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium első száz esztendejének története. Budapest 1923.
VII. FEJEZET. Az iskola vagyona
172' él, kellő anyagi eszközök s erkölcsi támogatás hiányában egy-egy tehetség talán el is kallódik, de bizonyos, hogy a protestáns ifjúság e szegényebb része jelenleg nem egyforma feltételek mellett folytatja a versenyt, különösen az intézetünket nagyszámban látogató és jóval előnyösebb anyagi helyzetben lévő, más vallású ifjúsággal szemben. E régóta érzett hiányt kell most, midőn alkalom nyílik rá — megszüntetni a Kéller 7eré27a-alapítvány azon részével, mely már most is felhasználható. Ezek az intézmények megfelelnek az alapítványt tevő, feledhetetlen emlékű úrnő nemes intencióinak s egyúttal legméltóbb hirdetői lesznek fenkölt gondolkozásának és nevének nemcsak azok előtt, kik az ő alapítványából létrejött intézmények jótéteményeiben részesülnek, hanem mindazok előtt, akik a magyar nemzeti közművelődés ügyei iránt érdeklődnek. Ezekből kifolyólag: A Kéller Terézia-alapítványnak célja: a budapesti ág. hitv. evang/ főgimnázium tanári testületét nevelői, tanítói s tudományos munkásságában megfelelő intézmények létesítése által anyagilag támogatni. Az alapítvány intézményei: I. Tanulmányi ösztöndíjak, II. Diák-otthon, III. Internátusi alap megalkotása." A törzsalapítvány minimálisan számított kamatja teszen évente 12,000 koronát. Ez összegből évenként 3000 K fordítandó tanári tanulmányi ösztöndíjakra, 6000 K a Diák-otthonra ; 3000 K pedig ötven éven át tőkésítendő. A 12,0C0 koronán felüli jövedelem pedig a létesítendő internátus javára fog szolgálni. A tanulmányi ösztöndíjban az intézet tanárai bizonyos rendszer szerint részesülhetnek. A Diák-otthon célja, hogy szegénysorsú evangélikus tanulók tanulmányaikat tanárok és felsőbb osztálybeli tanulók felügyelete és támogatása mellett végezzék s ezek végeztével nemes szórakozásra nyerjenek alkalmat vagy kézügyességüket rendszeres műhelyi gyakorlatokkal fejleszthessék." Mikor a tanári testület ezt az alapítólevelet kidolgozta, még a háború közepén álltunk és nem sejthettük a háború borzasztó eredményét, hazánk feldarabolását és pénzünk elértéktelenedését. A tanulmányi ösztöndíjakra fordítható évi 3000 korona oly kis összegre zsugorodott, hogy abból külföldi tanulmányút végzésére gondolni sem lehet. A Diák-otthonra fordítható évi 6000 K tanárok és tanulók díjazására szintén olyan összeggé vált, mely a mai életviszonyoknak nem felel meg. 1 Mindamellett a tanári testület 3 tagja 1920 nyarán tett tanulmányutakat a dunántúli vidéken; a Diák-otthon is rnűkö1 Öt tanárnak egyenként évi 600 K és két felső osztálybeli tanuló jutalmazására évi 1600 K, mikor a mai időben (1922. december) egy villamosjegy 30 K-ba kerül. A fennmaradó évi 1400 K pedig szegény tanulók ebédjére lenne fordítandó.
