Hittrich Ödön: A Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium első száz esztendejének története. Budapest 1923.

VII. FEJEZET. Az iskola vagyona

171' Az alapítványi ház összes bevétele az 1922. évben volt: 3.925,490 K, ebből a tiszta jövedelem volt: 455,950 K. Özv. Kéler Sándorné szül. Bielek Terézia alapítványa. A nevezett úrnő 1898. május 25-én kelt végrendeletében 5000 forintot hagyományozott a Deák-téri magyar egyháznak azzal a kikötéssel, hogy ez az összeg neve alatt kezeltessék és kamatainak felerésze a magyar istentisztelet temploménekének fejlesztésére fordíttassék, másik felerésze pedig az ugyanezen egyház által fenntartott Deák-téri gimnázium iskolaügyeit intéző választmánynak adassék rendelkezésére minden iskolai év végével abból a célból, hogy beteg vagy üdülést igénylő elemi vagy gimnáziumi tanerőnek szolgáltassa ki, egészségének sikeresebb helyreállítására. Az alap jövedelmét tényleg néhány, éven át tanárok és tanítók üdülésére fordították. A szomorú viszonyok folytán ez anyagi segély egészen kis értékű összegre zsugorodott. Mégis hálát és dicséretet érdemel a nemesszívü alapítónő, aki olyan bajokon akart segíteni, amiket mások alig vesznek észre s ezáltal tanúságot tett vallásosságáról és emberszeretetéről. Kéller Terézia-alapítvány. Ez áldott emlékű római katholikus úrnő, evangélikus pesti polgár leánya, ki 1915. július 29-én halt meg 84 éves korában, mintegy 1.200,000 K-t érő vagyonát jótékony célokra hagyományozta; alapítványát négy intézménynek szánta, és pedig egy létesítendő gyermekszanatóriumnak, a Stefánia gyermekkórháznak, a Protestáns árvaháznak és végül főgimnáziumunknak. E jótevőnk éveken át 400—400 koronát adományozott szertáraink gyarapítására; nagy alapítványával azonban lényegesen elő akarta mozdítani iskolánk fejlődését. Tanári testületünk a végrendelet végrehajtójának, Kéler Napoleonnak felszólítására, hosszas tanácskozások folyamán megszerkesztette a Kéller Terézia főgimnáziumi alapítvány alapítólevelét, melynek 2. pontja következőképen hangzik: „Az alapítvány célja és rendeltetése. Ha a budapesti ág. hitv. evang. főgimnázium jelenlegi helyzetét szemügyre vesszük, két olyan hiányt látunk, mely orvoslásra vár. Az egyik az — s ez bizonyára jelentékeny hátrány az államiakkal szemben —, hogy ezen főgimnázium tanárai, anyagi eszközök hiányában tanulmányi útra nem mehetnek, holott ez régi tapasztalatok és ismeretek felújításának, újabbak szerzésének, valamint az előadás élénkségének és hathatóssá tételének egyik fontos, — némely tárgynál feltétlenül szükséges eszköze. A második hiány pedig abban áll, hogy ezen intézet — minthogy anyagi eszközei nincsenek — kevésbbé támogathatja az ág. hitv. evang. felekezethez tartozó, szegénysorsú ifjakat, mint ahogy ezt a vidéki, régibb protestáns intézetek az egész magyar társadalom nagy hasznára tették a múltban és tehetik mai nap is. Már pedig ezen intézet kötelékébe tartozó protestáns ifjak jelentékeny hányada is szűkös anyagi viszonyok között