Hittrich Ödön: A Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium első száz esztendejének története. Budapest 1923.
VI. FEJEZET. A tanulóifjúság
159' A főgimnázium cserkészcsapata. Az ág. hitv. evang. főgimnázium cserkészcsapata az 1912—13-iki tanévben alakult meg, először mint a Diák Sport Kör külön szakosztálya, de már a következő évben, 1913 őszén, mint önálló szervezet „a budapesti fasori ág. hitv. evang. főgimnázium cserkészcsapatai" néven működik. A szervezés eredményes munkáját Dr Loisch János tanár végezte, aki mint felügyelő tanár, 1918 őszéig állott a cserkészcsapatok élén. Az ő nevéhez fűződik a cserkészotthon megalapítása, az örsvezetők kiképeztetése, műhelyek és könyvtár felállítása. Az első csapattiszt Tóthfalussy Gyula joghallgató, a második Haeffner Emil, intézetünk volt növendéke lett. Fennállásának első évében Fakla János tanárjelölt és Dr Papp Gyula, az Orsz. Cserkészőrszem Szövetség főtitkára vezette egyideig a csapatot. A háború alatt pályaudvarokon, mentőknél, népkonyháknál, a Vörös Kereszt tudósító irodájában teljesítettek csapataink szolgálatot. Sajnos, hogy a háború folyamán fejlődő cserkészmozgalmunkat súlyos és fájdalmas csapás érte. 1917-ben elvesztettük szeretett parancsnokunkat, Nádasdy Andor honvédhuszárzászlóst, 1918-ban pedig Pajor Endre vezetőtisztet. Emléküket őrzi a Nádasdy-jutalomdíj és a NádasdyPajor-alapítvány, amelynek célja kirándulások alkalmával szegénysorsú cserkészek anyagi támogatása. 1918 őszén Dr Loisch János tanár lemondása folytán a szervező-testület a cserkészcsapatok felügyeletét Dr Bogsch Sándor tanárra bízta, az ő vezetése alatt szervezkedett a kommün bukása után újra a csapat Kirschner Béla és Szenthe Lajos főiskolai hailgató hathatós támogatásával ; tagja lett a „Magyar Cserkész Szövetség"-nek és jelenleg mint „16. számú fasori ág. hitv. evang. főgimn. cserkészcsapata" működik Barcza, Imre agilis parancsnoksága alatt. Tisztjei, illetve segédtisztjei Blumenau Imre, Jász Elemér, Kubacska Ferenc műegyetemi hallgató és ideiglenes minőségben Zechmeister István VIII. oszt. t. A cserkészmozgalom célja: ifjúságunk erkölcsi és gyakorlati irányú nevelése. Elsősorban pedig a jellemképzésre fekteti a fősúlyt; minden izében magyar, szolgálatkész, tűrni és dolgozni tudó ifjúságot akar nevelni, hogy az élet bárminő súlyos helyzetében meg tudja állni helyét. Testvéri szeretettel, kölcsönös támogatással, saját önző célok leküzdésével, egészség esebb, a gyakorlati élettel jobban számoló és így inkább érvényesülni tudó nemzedékkel szerencsétlen hazánkban az új, jobb jövő alapját kívánja megvetni. Puhatolódzik az ifjú lelkekben, kiváltja a lappangó képességeket nyesegeti a fattyúhajtásokat, udvariasságra, a tapasztaltabbak megbecsülésére tanítja őket. Kötelességre, önfegyelmezésre szoktatja, hogy az elvállalt munkát minden körülmények közt teljesíteni is kell s ezt mind önként, kényszer nélkül, saját lelkének, jobb énjének ösztönzésére. Ezeknek a lélekben rejlő nemesebb érzelmeknek fejlesztése és ápolása a cserkészet egyik főfeladata. A cserkészet foglalkoztatja ifjúságunkat szabad idejében, hasznos ismeretekre tanítja, a természettel megismerteti, kézi ügyességét fejleszti s testi-lelki tisztaságát megóvni igyekszik. Megtanítja józan szemmel beletekinteni a világba, élesíti megfigyelő, és Ítélőképességét és neveli az akaraterőt, miáltal elősegíti a szilárd, minden nehézséggel küzdeni tudó becsületes jellem kialakulását.
