Hittrich Ödön: A Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium első száz esztendejének története. Budapest 1923.

V. FEJEZET. A protestantizmus szelleme

127' ben közöljük. A tanulóifjúság névsora az 1863—64-i értesítőben jelent meg először; azóta azt állandóan belefoglaljuk, de az osztályzatok közlése nélkül. Különben az újabb évekről összefoglaló statisztikai áttekintést adunk tanítványaink tanulmánybeli haladásáról is. Iskolánkban már 1816-ban voltak használatban tankönyvek, de ezek mellett még jóval később is szokásban volt a diktálás. 1838-ban a Schulcomité azt határozta, hogy mivel az írott füzetek leírása sok munkát ad, a tanárok az iskolabizottság jóváhagyásával bevezethetnek tankönyveket, sőt fel is szólította a testület tagjait, hogy írjanak tankönyveket, aminek volt is eredménye, mert azóta iskolánk tanárai közül számosan szolgálták ilyen módon is a hazai közoktatásügyet. Az ötvenes években sok nehézség volt a magyar tankönyvekkel.

1 Magyar tanárok tankönyvei sok kifogásra adtak okot és a legkisebb hiba miatt visszautasították. Hunfalvy János forró magyar lélekből fakadt Egyetemes Történelem című könyvéről 1854-ben ilyen hangú rendelet jelent meg: „hat sich das hohe k. k. Ministerium für Kultus und Unterricht überzeugt, dass dieses Werk zum Lehrgebrauche gänzlich ungeeignet ist. Daher darf dasselbe an keinem Gymnasium benutzt werden. Ofen, den 2. Nov. 1854 Augus." A mai időkben iskolánkban az állammal kötött szerződés értelmében államilag engedélyezett tankönyveket használunk.

2 Az énekoktatásnak iskolai tanításunkban és nevelésünkben már a gyülekezet megalakulása óta nagy fontosságot tulajdonítottak egyházunk tagjai; viszont azt is megállapíthatjuk, hogy az énektanítással 100 év alatt igen sok nehézség fordult elő. Az énektanítás nélkülözhetetlen eszköz a vallásos, hazafias érzés fejlesztésére, a mai időkben az irredenta eszme ápolására, a magyar nyelv szeretetére s az összetartozás és együttérzés tudatának felébresztésére, amit az ifjúságban erősíteni minden iskolának elsőrangú kötelessége. Az éneket iskolánkban az első időkben az orgonista tanította, kinek eredeti feladata az volt, hogy a gyermekeket megtanítsa az egyházi énekekre. Amint az orgonistának az elemi 1 Lásd a 77. lapot. s Egyházunk és iskolánk a tankönyvmegválasztásnál milyen igazságszeretettel jár el, arra egy példát hozunk fel : Ausschuss-Convent 1859. 13. Juli. 46. „Aus Anlass dessen, dass sich Stimmen gegen die Benützung der durch die „Szent István Társulat" herausgegebenen ungarischen Sprachlehre in unserer Schule erhoben, findet der Ausschuss-Convent sich veranlasst, im Geiste der Duldsamkeit zu erklären

: Dass derselbe gegen die Benützung eines Schulbuches, welches dem Fachwerke entspricht und mit dem confessionellen und Dogmen-Punkte nichts gemein hat, im Allgemeinen, — und der fraglichen ungarischen Sprachlehre, inwiefern diese obigen Bedingnissen entspricht, insbesondere, blos deswegen, weil selbe von einem katholischen Vereine ausgegeben würde, gar nichts einzuwenden finde

; und daher besagtes Schulbuch — in so lange sich kein besseres für diesen Zweck vorfindet, beibehalten werden möge." A tankönyvek Az énektanítás